Az elegáns Prága

Prágát ma a legnépszerűbb fővárosok között tartják számon, ékszerdoboz hangulatú, idilli világa évi hatmillió, főként angol, francia és amerikai látogatót vonz a városba. A szépen felújított városi palotákban elegáns kirakatok, drága márkanevek, a vendéglátóhelyeken magas színvonalú, kifinomult dizájnkultúra fogad minket, sokszor az az érzése van az embernek, hogy Prágához képest még Bécs is egy kicsit „poros”. Ugyanakkor sokak szerint előfordul, hogy az elegancia, a gazdagság az itt lakók hűvösségével, távolságtartásával párosul.

Birodalmi központ

A város történetében két különösen virágzó korszakot tartanak számon, melyekben közös, hogy Prága mindkét alkalommal a Német-római Birodalom központjaként és a császári udvar székhelyeként szolgált. Az első időszakot IV. Luxemburgi Károly (1346-1378) neve fémjelzi: a császár igazi birodalmi központtá alakította Prágát, az ő nevéhez fűződik a várban lévő Szent Vitus-székesegyház és a Károly-híd felépítése, valamint Európa egyik legnagyobb múltú felsőoktatási intézményének, a Károly Egyetemnek a megalapítása. Prága a kor egyik legjelentősebb kereskedővárosává nőtte ki magát ebben az időben, egyes becslések szerint lakóinak száma elérte a 40 ezer főt. A város második virágkora II. Habsburg Rudolf (1576-1612) idejére esett, aki a törököktől tartva udvarát Bécsből Prágába helyezte át. A birodalom ügyeivel ugyan keveset foglalkozott, viszont Prágát a korabeli Európa tudományos-művészeti központjává emelte. A leghíresebb tudósokat, csillagászokat hívta meg udvarába, alkimistákkal és kabbalistákkal tartott fenn kapcsolatot, miközben saját maga szenvedélyesen gyűjtötte a legnevesebb európai festők képeit, és furcsa módon különös érdeklődést mutatott az órák iránt.

Gótika és barokk

Ami a városképet illeti, két építészeti irányzat gyakorolt rá kiemelkedően nagy hatást: a 14-15. századi gótika, amelynek meghatározó alakja az udvari építészként dolgozó Peter Parler volt, majd a 17-18. században az egész várost átformáló barokk. Prágában a 19. század végén nem került sor olyan mértékű bontásokra, átépítésekre, mint Budapesten, a belváros nagy része a mai napig megőrizte középkori szerkezetét és tiszta barokk jellegét. Ugyanakkor az új, századfordulós városrészek – az Újváros és a zsidónegyed – a szélesebb utcáknak, magasabbra nyúló épületeknek köszönhetően a budapestinél is elegánsabb összehatást keltenek. Prágát lényegében a második világháború pusztításai is elkerülték, és azóta is gondosan vigyáznak arra, hogy a Világörökségnek számító történelmi belváros egységét sem stílusromboló épületekkel, sem a hagyományos bevásárlóutcákat tönkretevő bevásárlóközpontok építésével ne károsítsák.