Csinos belváros

A közel félmilliós szlovák főváros óvárosát akár „kicsi Prágának” is nevezhetnénk: a cseh fővároshoz hasonlóan, itt is jó ízléssel felújított barokk és klasszicista épületek, díszburkolattal borított sétálóutcák, csinos üzletportálok és díszes kandeláberek idézik fel a város múltjának hangulatát. A belváros utcáin szinte összefüggő sorokat alkotnak a nyugati színvonalú – és bécsi árakkal dolgozó – éttermek, valamint a modern és a nosztalgikus hangulatú kávézók hívogató teraszai.

Koronázóváros

A város a magyar történelemben évszázadokon át kiemelkedő szerepet játszott: a mohácsi csatavesztés után Pozsony lett a Habsburg irányítás alá került országrész fővárosa, és ezt a státuszát egészen 1848-ig megőrizte. A Szent Márton-dómban koronázták meg a magyar királyokat, a belváros egyik épületében tartotta üléseit a magyar országgyűlés, és a pozsonyi várban őrizték a Szent Koronát. Mivel a kormányhivatalok Pozsonyban és a közeli Bécsben működtek, a Pálffyaktól az Esterházyakig számos főúr és gazdag polgár építtetett magának díszes palotát a városban. Pozsony virágkora a 18. század elejétől a 19. század közepéig tartott, lényegében ekkor alakult ki az óváros mai arculata.

Csehszlovák idők

Csehszlovákia megalakulása után, különösen a szocializmus évtizedeiben a város lakossága többszörösére duzzadt, az eredetileg magyar-német városból szlovák lett, de a belváros emlékei nagyrészt érintetlenek maradtak. Az óváros körüli városrészekre a régi épületek, a szocreál alkotások és az 1990-es évek meglehetősen igénytelen építészetének kaotikus keveréke jellemző, erős kontrasztot alkotva az óváros idilli világával.

Rendszerváltás óta

Pozsony mindig is szoros gazdasági és kulturális kapcsolatban élt a tőle alig 70 kilométerre fekvő Béccsel. A kommunizmus idején a két várost szögesdrót választotta el egymástól, szerencsére azonban mára helyreálltak az évszázados kapcsolatok, és egyre inkább kiegyenlítődnek a korábbi évtizedekben elmélyült különbségek is. Kevesen tudják, hogy Pozsony környéke 2017-ben az Európai Unió harmadik leggazdagabb régiójának számított, amit jelentős részben a fejlett ipari parkjainak, különösen az autóipar igen jelentős pozsonyi beruházásainak köszönhet.