A belváros északi részén található egykori Losonczi tér, vagy másik nevén Dóm tér (Piaţa Unirii) a történelmi Magyarország legpompásabb barokk főtere, a városnéző sétát itt érdemes kezdeni. A barokk, illetve itt-ott szecessziós épületekkel szegélyezett tér, a környező, egymásra merőleges utcákból álló városrésszel együtt a 18. században alakult ki, és a török kort követő Habsburg városrendezés öröksége.
A tér legnagyobb épülete, az úgynevezett Barokk palota a Bánság egykori osztrák kormányzójának, majd 1778 után Temes vármegye főispánjának volt a hivatala. A 18. század folyamán épült palotát a közelmúltban álomszépen felújították, és impozáns termeiben Románia egyik leggazdagabb képzőművészeti gyűjteménye (Muzeul de Artă) kapott helyet. A gyűjtemény lapját Ormós Zsigmondnak, Temes vármegye 19. századi főispánjának magángyűjteménye képezi.
A tér végében áll a temesvári római katolikus püspökség székesegyháza, az 1736-74 között épült dómtemplom. Az épület alkotói között a korabeli Habsburg Birodalom legkitűnőbb művészeit találjuk: az épület terveit az osztrák építész, a bécsi Hofburg épületein is dolgozó Joseph Emanuel Fischer von Erlach készítette, míg a hajó mellékoltárképeit a híres prágai festő, Johann Nepomuk Schöpf festette. A remek akusztikával rendelkező templomban időnként koncerteket is szerveznek, az időpontokról az információs irodában érdeklődjünk.
A dómtemplom és a Barokk palota mellett a tér legfeltűnőbb épülete a keleties stílusú Szerb Püspöki Palota, ahol egy egyházművészeti kiállítást is megnézhetünk. Az 1747-ben emelt épület mai homlokzatát Temesvár főépítészének, Székely Lászlónak köszönheti, aki 1906-ban a korábbi barokk stílust keleties motívumokkal gazdagította, hogy jobban kifejezze az épület szerb jellegét. A püspöki palotától jobbra áll az 1748-ban épült szerb ortodox székesegyház, melynek bejárata hátul, a Str. Ungureanun van. A püspöki palotától balra, a Losonczi tér sarkán látható „mézeskalácsház” épület, az egykori Váltóbank Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján készült magyaros szecessziós stílusban (1908); homlokzatán keressük meg a Zsolnay-kerámiából készült stilizált méhkast. A tér másik szecessziós épületét, a szintén Székely László által tervezett úgynevezett Brück Palotát (1911) gömbölyű formák helyett geometrikus minták díszítik.
Végül csodáljuk meg a tér közepén álló barokk Szentháromság-oszlopot, a híres Georg Raphael Donner osztrák szobrászművész alkotását, amelyet az 1738-39-es pestisjárvány emlékére emelte
A Barokk palotában helyet kapott múzeum első emeleti termeiben 19-20. századi román festők képeit állították ki, köztük néhány figyelemreméltó remekművel. A legnagyobb, mintegy hat termet megtöltő gyűjteménnyel a klasszikus stílusban alkotó Corneliu Baba (1906-1997) rendelkezik, teljes alakos portréképeivel több, Romániában jól ismert személyt is bemutat. Ilyenek például a sétapálcával a kezében Tudor Arghezi költőt és feleségét vagy az elegáns Lucia Sturdza Bulandra színésznőt ábrázoló festmények. A második emeleten egy szerény iparművészeti gyűjtemény után az európai festészet 16-18. századig tartó korszakából láthatunk egy válogatást, az itáliai reneszánsztól a flamand barokkig. Az átlag utazó számára a nevek kevéssé ismertek, de ez egyáltalán nem csökkenti a művészi élményt. A kiállítást biedermeier portréfestmények és egy gazdag 18. századi ikonkiállítás teszi teljessé (Fotó: ©concept w/Shutterstock.com).
A barokk főtér mellett a belváros másik nagy tere a Piaţa Victoriei, régi nevén Lloyd-sor vagy Ferenc József tér, amelyet egyik végén a neobizánci stílusú diadalívvel lefedett Opera, a másikon pedig az ortodox katedrális zár le. Nyáron az egymásba nőtt teraszok, a szabadtéri bárpultok és fagylaltárusok között itt sétálgat a város apraja-nagyja, a hangulat különösen sötétedés után lenyűgöző. Itt, a város legnagyobb korzóján gyűltek össze 1989. december 16-án a Ceauşescu-rendszer ellen tüntető temesváriak, a következő napokban pedig itt zajlottak a forradalom legvéresebb eseményei. Érdekesség a tér középen felállított, Romulust és Remust tápláló anyafarkas szobra, egyike annak az ötnek, amelyeket – mint a latin kultúra jelképét – Románia 1926-ban Olaszországtól kapott ajándékba.
A 360 méter hosszú Lloyd-sort impozáns szecessziós bérházak veszik körül, amelyek szépsége nagyszerűen érvényesül az előttük elterülő tágas téren. A 20. század elején emelt épületek homlokzata rendkívül díszes, a korabeli építészetnek szinte valamennyi ötletét megtaláljuk rajtuk, érdemes tehát elmélyedni a részletekben. Különösen szép például az ortodox katedrálistól jobbra lévő, két apró toronnyal ékesített Széchenyi-palota, az öt csúcsíves elemből álló homlokzatáról felismerhető Dauerbach-palota, az épületsor végén álló, Baumhorn Lipót által tervezett Lloyd-palota (az épületben működő étterembe is feltétlenül érdemes benézni), az ettől jobbra eső Weisz-palota, valamint a tér túlsó oldalán, a McDonald’s-nak otthont adó Löffler-palota. A Dauerbach-, a Weisz- és a Löffler-palota a város egykori főépítészének, Székely Lászlónak a tervei alapján készült.
A két főtér között félúton találjuk a Piaţa Libertăţiit, korábbi nevén a Jenő herceg teret, ahol az egykori városháza piros homlokzatú, eklektikus épülete áll. Az előtte magasodó barokk szoborkompozíciót szintén a nagy pestisjárvány áldozatainak emlékére emelték 1756-ban. Talapzatára három szentnek, Borromeo Szent Károlynak, Szent Sebestyénnek és Szent Rókusnak szoboralakjai kerültek, míg az oszlopon alul a Bánság védőszentje, a cseh Nepomuki Szent János, felül pedig liliomággal a kezében Mária alakja elevenedik meg.
A Piaţa Libertăţii tér közelében a városhoz kötődő három nagyhatású személy emlékhelyét kereshetjük fel. A komáromi várvédő, Klapka György Temesváron született 1820-ban, a szomszédos Piaţa Sfântu Gheorghe (Szent György tér) sarkán emléktábla jelzi szülőházát.
Édesapja, Klapka József 14 éven át Temesvár polgármestere volt, György pedig a kiegyezést követően a város országgyűlési képviselője lett. Nem messze innen, a Str. Bolyai sarkán ötnyelvű emléktábla hirdeti, hogy Bolyai János 1823. november 3-án ebből a házból adta hírül világraszóló geometriai felfedezéseit. A fiatal matematikus alig 21 éves volt ekkor, és egy édesapjának írt levélben számolt be a később Einstein relativitáselméletére is nagy hatást gyakorló kutatási eredményeiről („Semmiből egy új, más világot teremtettem”).
A törököket Magyarországról kiszorító osztrák hadvezér, a francia származási Savoyai Jenő 1716 októberében foglalta el Temesvár városát. A városba az 1817-ben lebontott Forforosa városkapun keresztül vonult be, ennek emlékére a közelben álló egyik épületet Savoyai-háznak (Casa de Savoya) nevezték el. A Str. Eugeniu de Savoya végén álló házon a 300. évforduló alkalmával egy szintén ötnyelvű emléktáblát avattak fel, míg a bejárati ajtó fölött a városkapu emlékét egy régi dombormű őrzi.
A romániai forradalom temesvári emlékhelyei közül az egyik legjelentősebb a református lelkészi hivatal. 1989. december 15-én magyar és román nemzetiségű temesváriak élő lánccal vették körbe az épületet, megakadályozva a Securitatét abban, hogy Szilágy megyébe költöztesse Tőkés László lelkészt és feleségét. Az épületen emléktábla örökíti meg a forradalom kirobbanásának helyszínét, alatta „a nép hangja”: Éljen Tőkés László! Szabadság! A B-dul 16 Decembrie 1989 és a Str. T. Cipariu sarkán lévő lelkészi hivatal az ortodox katedrálistól tíz perces sétával érhető el.
A múzeum (Memorialul Revoluţiei) számos tematikus kiállítással idézi fel a romániai kommunista rendszer jellegzetességeit, az 1989-es forradalmat és általában a kelet-európai országok antikommunista küzdelmeit. A legérdekesebb látnivalók közé tartozik a Temesvár és más romániai városok drámai eseményeit megörökítő fényképek, az iskoláskorú gyerekeknek a forradalomról készített rajzai, valamint a temesvári forradalom áldozatainak szentelt kápolna. Egy külön terem foglalkozik Ceauşescuval, egy másik teremben pedig Herma Kennel német naiv festő groteszk képeit állították ki a 80-as évek Romániájáról. A látogatás részét képezi egy félórás, eredeti felvételekből álló, hátborzongató dokumentumfilm a forradalom eseményeiről. A kiállítás összességében könnyen átélhető, könnyen követhető, sokak számára ez Temesvár legemlékezetesebb látnivalója.
A várost keresztülszelő Béga azért olyan egyenes, mert valójában egy mesterségesen létrehozott csatorna, amelyet a 18. században létesítettek a túlságosan kacskaringós, árvízre hajlamos Ó-Béga helyett. A folyó hosszú időn keresztül fontos közlekedési útvonalnak számított: a Tiszába ömlő, és így a Dunával is összeköttetésben álló folyó biztosította az áruszállítási lehetőséget Temesvár és a birodalom nyugati tartományai között.
A nyüzsgő belváros után a fűzfákkal szegélyezett, romantikus folyópart egy teljesen más Temesvár képét mutatja. A parkok közül a legkülönlegesebb a Rózsapark (Parcul Rozelor), itt található a város szabadtéri színpada. A folyón lehetőség van sétahajókázni és vízibiciklizni is, mindkét programmal kapcsolatban az Alpinet park keleti végén érdeklődjünk. A folyó mindkét oldalán kerékpárút vezet, biciklibérléssel kapcsolatban az információs irodához forduljunk.
A Béga hídjai hajdan legendásan szépek voltak, ezek közül azonban csak néhány maradt fenn. A fényképeken legtöbbet látható híd az 1909-ben épült, szecessziós Ligeti híd (Podul Decebal). A híd déli oldalán fekvő Mária királyné park (Parcul Regina Maria) bejárati kapuja szintén egy szecessziós mestermunka.
A Curtea Berarilor Timişoreana (Str. Proclamatia de la Timisoara 7.) Temesvár egyik alapintézményének számít, a hatalmas sörkert nyáron zsúfolásig megtelik helyi fiatalokkal. Elsősorban a város híres sörét, a Timişoreanát isszák, ami mellé egyebek mellett miccset, hamburgert és grillezett ételeket rendelhetnek maguknak. Temesváron a sörfőzésnek komoly hagyományai vannak, a város első sörfőzdéjét maga Savoyai Jenő alapította 1718-ban.
Érdemes végigsétálni a Mária királyné parkot határoló B-dul 3 August 1919-en is, a parkkal szemközti házsor tele van impozáns századfordulós épületekkel (a sugárút nevében szereplő napon foglalta el a román hadsereg Temesvárt). Az út a hagyományosan ipari negyednek számító, valójában pompás lakóházakkal teli Gyárváros (Fabric) központjába vezet.
A park végén, jobb kéz felé rövid kitérőt tehetünk Temesvár egykori hat zsinagógájának legszebbikéhez, a gyárvárosi neológ zsinagógához. A rózsaablakokkal díszített épület a korabeli Magyarország számos zsinagógáját megálmodó Baumhorn Lipót tervei alapján készült el 1899-ben, rossz állapota miatt azonban jelenleg nem látogatható. Hosszú évtizedeken át itt volt főrabbi a nagyműveltségű Neumann Ernő (1917-2004), az erdélyi zsidó közösség meghatározó szellemi vezetője, az utolsó rabbi Erdélyben, aki még tudott magyarul prédikálni. A sétát a B-dul 3 August 1919 végén lévő római katolikus Millenniumi templomig (Biserica Millenium) folytathatjuk, a színpompás épület 1896 és 1901 között, a magyar honfoglalás tiszteletére épült neoromán-neogótikus stílusban.
A népi kultúra iránt érdeklődők számára feltétlenül érdemes kimenni a város északkeleti részében található skanzenbe is (Muzeul Satului Bănăţean). A 18-19. századból fennmaradt szerb és román házak mellett sváb, ukrán, szlovák és természetesen magyar parasztházat is láthatunk, egy részüket berendezésükkel együtt belülről is megnézhetjük. Az egyik legbájosabb látnivaló a Temes megyei Topláról származó, belülről apró kendőkkel díszített fatemplom.
A klasszikus nevezetességeket tartalmazó lista az Erdélyt kevésbé ismerőknek készült, számukra szeretné érzékeltetni az erdélyi látnivalók rendkívüli gazdagságát, sokszínűségét. Az Erdéllyel történő ismerkedést ezzel a listával érdemes kezdeni, és a következő útitervbe minél több pontját … Tovább
