A háromszög alakú Isztriai-félsziget csak 1945 óta tartozik Horvátországhoz, valójában minden olyan mintha Olaszországban járnánk: a szőlőültetvényekkel és olajfákkal borított dimbes-dombos táj Toszkánát idézi, a pólai amfiteátrum a római Colosseummal kelhet versenyre, miközben a poreči bazilika mozaikjai Ravenna bizánci emlékeit juttatják az utazó eszébe.

1. Másszuk meg a félsziget legmagasabb pontját, a Vojak-csúcsot

A kicsit komolyabb testmozgásra vágyóknak ideális program lehet felmenni az Učka-hegy legmagasabb pontjára, az 1401 méter magas Vojak-csúcsra. Az Učka Természetvédelmi Park területén található hegycsúcs egyúttal az Isztriai-félsziget legmagasabb pontja, kőből épült kilátójából a látvány lenyűgöző: szép időben az egész félszigetet és a Kvarner-öblöt beláthatjuk. Ičičiből kiindulva kacskaringós úton egészen a 922 méter magasságban lévő Poklon-hágóig mehetünk autóval (30 perc); innen csak gyalog folytathatjuk az utat, és körülbelül másfél óra alatt érünk fel a csúcsra.

2. Fedezzük fel az Isztria legérdekesebb gótikus freskóját, a berami Haláltáncot

A különleges falfestmény a berami temetőkápolna (Sv. Marija na Škrilinah) egyik falát teljes egészében betölti: rangra és anyagi helyzetre való tekintet nélkül együtt vonul mindenki a halált megszemélyesítő csontvázakkal, azaz a halál szempontjából mindenki egyenlőnek számít. A sort a pápa kezdi, utána a bíboros, a püspök, a király, a királyné, a fogadós, a gyerek, a nyomorék és a lovag következik, majd érdekes módon a hierarchia legalján a halált megvásárolni próbáló kereskedő áll. A kápolna többi freskójára is érdemes egy pillantást vetni, keressük meg például a köpönyegét a koldus számára levágó Szent Mártont és a bűnös lelkeket mérlegen méricskélő Szent Mihály alakját. A gyönyörű színekben pompázó képeket Vincent de Kastav és társai festették 1474-ben. A kápolna népi reneszánsz mintás kazettás mennyezete szintén figyelemre méltó. A temetőkápolna a dombtetőre épült, mindössze kétszáz lakosú Beram falutól 700 méterre található (fotó: ©Vladimir Bugarin/Közép-Isztriai Turista Hivatal, fenti nyitókép: ©Viliam.M/Shutterstock.com).

3. Járjuk körbe a világ hatodik legnagyobb római amfiteátrumát Pólában

A félsziget déli csücskén fekvő Póla (Pula) amfiteátruma az 1. században, a római Colosseummal egy időben épült, a hatalmas, 23 ezer személy fogadására alkalmas aréna jól kifejezi Póla egykori jelentőségét az Adriai-tenger térségében. Gladiátorjátékok mellett számos esetben kínoztak meg őskeresztényeket az amfiteátrumban, többek között Szent Germanust, Póla védőszentjét is itt kínozták halálra a rómaiak. Az épületen belül, az alagsorban, a vadállatok egykori ketreceinek helyén ma a rómaiak borászatáról és olívaolaj-készítéséről láthatunk kiállítást, szép régi amforákkal.  A város túlsó oldalán találjuk Póla többi római emlékét: a korinthoszi oszlopokkal szegélyezett Augustus-templomot és a közelében lévő, a Sergius család emlékére építtetett diadalívet.

4. Ízlelgessünk olivabogyót a kamenjaki Safari Bar nádkunyhójában

Isztria legdélibb pontja, a festői szépségű Kamenjak-félsziget a vadregényes tájak, a romantikus tengerpart szerelmeseinek a paradicsoma. A négy kilométer hosszan a tengerbe nyúló félsziget érintetlensége egyedülálló: olyan érzés mintha egy lakatlan szigeten járnánk, pedig a szárazföldet egy pillanatra sem hagytuk el. Az élővilág gazdagsága miatt 1996-ban az egész félszigetet védetté nyilvánították, legnemesebb kincse a tavasszal virágzó, harminc különböző fajtájú orchidea. A félsziget bejáratától a legdélibb pontig egy földút vezet, amelyen egészen óvatosan autóval is végig lehet menni. A motoros járművel való belépésért fizetni kell, a bejáratnál térképet adnak.

Kamenjak sziklás partvidéke tele van eldugott, apró öblöcskékkel, ahol kristálytiszta, türkizkék színű vízben lubickolhatunk. A kerékpárosoknak kellemes kihívás a félsziget körbebiciklizése, a 14 kilométer hosszú útvonal nagy része közvetlenül a tengerparton vezet. A félsziget déli végén lévő kultikus vendéglő, a Safari Bar olyan, mintha egy Frédi és Béni epizód kelt volna életre, a kőkorszaki nádkunyhóban tintahallal és olívabogyóval várják a vendégeket. A sziget végétől jól látni a tenger közepén, egy sziklára épített Porer-világítótornyot (fotó: ©Igor Karasi/Shutterstock.com). 

5. Láss csodát: szentek múmiái a Vodnjanban

Lenyűgözően érdekes látnivalót kínál a vodnjani Szent Balázs-templom, a főoltár mögötti hat üvegkoporsóban ugyanis szentek egészben vagy részben fennmaradt múmiáit őrzik. A világ különböző pontjairól származó, a 3. és a 16. század között elhunyt személyek holttesteit nem balzsamozták be, nem voltak hidegben, és még csak nem is méregtől haltak meg; testük konzerválódásának okára eddig nem találtak természettudományos magyarázatot. A múmiákat eredetileg Velencében őrizték, 1818-ben kerültek Vodnjanba.

A legismertebb közülük két, 3. században élt vértanúszent, mindkettőnek azonban csak egy-egy testrésze maradt fenn. Az egyik Szent Borbála, a bányászok jól ismert védőszentje, akit keresztény hitéért saját apja ölt meg 18 éves korában, míg a másik Szent Sebestyén, akit nyilakkal a testében ábrázolnak, miután így próbálták őt megölni, sikertelenül. A templom – sőt, állítólag egész Európa – legjobb állapotban fennmaradt múmiája a Velencében szolgáló bencés apácáé, az 1512-ban elhunyt Nicolosa Bursáé, neki nemcsak a belső szervei maradtak meg, hanem állítólag még a bőre is rugalmas.

6. Éljük újra Titó életét a Brioni-szigeteken

Az Isztriai-félsziget partjainak közelében elterülő, 14 apró szigetből álló Brioni-szigetcsoport a természeti szépségek és a 20. század bizarr történelmének sajátos keveréke. A legnagyobb szigeten, a Nagy-Brionin (Veliki Brijun) rendezte be Tito jugoszláv elnök a hivatalos nyári rezidenciáját, ahol Willy Brandttól II. Erzsébetig, Sophia Lorentől Gina Lollobrigidáig a nyugati világ számtalan vezetőjét és legnagyobb sztárjait látta vendégül az egykori partizánvezér.  Brioni meglehetősen csendes, mondhatni nyomott hangulatát a mai napig Tito szelleme lengi be, olyan mintha az 1970-es években megállt volna az idő. A Brioni Nemzeti Park védelme alatt álló természeti kincseket természetesen mindez nem érinti: a narancs-, citrom-, olaj- és fügefák mellett idetelepített szubtrópusi fajok, a legkülönfélébb pálmák, cédrusok és fenyőfélék gazdagítják a szigetek különös gonddal ápolt növényvilágát.

A Nagy-Brionin római és bizánci épületek romjaitól értékes templomokig számos kulturális emlék található, a legérdekesebb látnivaló azonban a Tito életét és a személye köré épült émelyítő kultuszt kiválóan bemutató fotókiállítás. A kiállítás épületének közelében vegyük észre az üvegkalickában kiállított 1953-as Cadillac-ket, ezzel autókázott Tito annak idején a szigeten. A Nagy-Brioni nyugati végében felkereshetjük a nagyrészt ajándékba kapott állatok, egyebek mellett zebrák és elefántok lakóhelyéül szolgáló szafari parkot is. Tito személyes otthona egyébként a szomszédos Vanga-szigeten volt: szabadidejében ezen a parányi szigeten kertészkedett, és innen küldött mandarinokat a jugoszláv gyerekeknek.

7. Barangoljuk be Rovinj érintetlen, labirintusszerű sikátorait

A tenger által körbevett Rovinj (olaszul Rovigno) az Isztriai-félsziget legszebb városa, ahol órákig bolyonghatunk a fényesre taposott utcaköveken. Érdemes benézegetni a színesre festett házakban megbúvó képzőművészeti galériákba, ékszerboltokba, a város ízléses ajándékboltjai ugyanis frissítő kivételnek számítanak a giccsekkel teli európai szuvenírboltok között. Az olasz befolyás ma is érezhetően erős, annak ellenére, hogy a 20. század elején még szinte kizárólag olaszok által lakott városnak tíz lakójából ma legfeljebb egy olasz.

Rovinj legérdekesebb látnivalója, valóságos jelképe az óváros fölé emelkedő, jelenlegi formájában 1736 óta álló Szent Eufémia-székesegyház. Már távolról feltűnik a templom 60 méter magas, a velencei Campanile mintájára épült harangtornya, amelynek tetejébe mindenképp érdemes felmenni, és megcsodálni a lenyűgöző kilátást. A torony legtetejéről a város védőszentje, a 304-ben kivégzett Szent Eufémia „szélkakasként” forgó bronzszobra néz le ránk, akinek földi maradványait a jobb oldali mellékhajó elején lévő oltár mögött, egy kőszarkofágban őrzik (©Viliam.M/Shutterstock.com).

8. Kóstoljunk osztrigát a Lim-csatorna partján

Rovinjtól északra fekvő Lim-csatorna (Limski Kanal) egy hegyekkel körbevett fjordszerű képződmény, amely a szárazföld belsejébe tizenkét kilométer mélyen nyúlik be.  A lenyűgöző látványt nyújtó csatorna szakkifejezéssel élve egy ria, azaz egy folyó kiszélesedett öble, ahová benyomult a tengervíz (a fjordot mindig gleccser hozza létre). A csatorna legvégéhez autóval is leereszkedhetünk, itt halat, kagylót és osztrigát kínáló vendéglők várják az éhes turistákat (a csatornában számos osztrigatelep működik).  A vendéglők közeléből sétahajók indulnak az öböl bejáratáig, a kirándulás egy óra hosszat tart. A Lim-csatorna látványát a Krunčići közelében lévő kilátóból is megcsodálhatjuk.

9. Csodáljuk meg a mozaikból kirakott halakat a poreči bazilika szentélyében

A méltán Világörökséggé nyilvánított Euphrasius-bazilika a 6. században épült, ebből a korból maradtak fenn a bizánci stílusú mozaikok is. A Bizánci Birodalom Jusztinianusz császár (527-565) idején terjesztette ki hatalmát az Isztriára, sőt egyúttal egész Itáliára, ebben az időben keletkeztek például a híres ravennai mozaikok is. A jól ismert poreči halak, mint Jézus Krisztusnak és az őt követő keresztényeknek a közös szimbóluma, a szentély félkupolájának tetejét díszítik, csillogó aranymozaikok között.  A félkupolában Mária alakja tűnik fel középen, kezében a gyermek Jézussal, feje felett egy kéz készíti neki a koronát. Tőle balra a második alak a 3. században vértanúhalált halt Szent Maurus, Poreč első püspöke, míg a harmadik alak, barna köpönyegben a 6. században élt Szent Euphrasius püspök, a jelenlegi bazilika és a környező épületkomplexum létrehozója, kezében a templom makettjével.

10. Rendeljünk szarvasgombával készült ételt Grožnjanban

A hegytetőre épült toszkán falvak hangulatát leginkább a félsziget északnyugati sarkában megbúvó Grožnjanban (olaszul Grisignana) fogjuk megtalálni. A középkor világát idéző műemléképületek, az apró utcákban megbúvó művészeti galériák, a meghitt hangulatú isztriai éttermek szinte mindenkit azonnal elvarázsolnak. Grožnjan 1965-ban elnyerte a „művészetek városa” címet, melynek következtében számos képzőművész költözött ide Jugoszlávia különböző részeiről. A galériák mellett a másik helyi specialitásnak a szarvasgombából (tartufi) készült pástétom és más ínyencségek számítanak, amelyek több boltban is kaphatók. A szarvasgombát az éttermekben is kipróbálhatjuk, készítik levesben, tésztával vagy akár salátában is, érdemes megkóstolni.