Politika

Az 1989-es forradalom után a társadalmi élet demokratizálódása, a gazdaság átalakulása és az európai integráció a közép-európai országokhoz képest lassabban haladt előre, azonban mára az ország valamennyi területen komoly sikereket könyvelhet el magának. A radikális fellépés következtében a korrupciót az utóbbi években szintén sikerült jelentős mértékben visszaszorítani.

A Ceauşescu-rendszer megdöntése

A szegénység és a politikai elnyomás, illetve a kelet-európai változások hatására a 80-as évek végén Romániában is mozgolódni kezdtek az emberek. A forradalom a Temesváron élő református lelkész, Tőkés László elleni kényszerintézkedés hatására robbant ki. A temesvári felkelés hamarosan átterjedt Románia többi városára, románok és magyarok – félretéve az ellentéteket – egymás mellé álltak a diktatúra megdöntéséért folytatott küzdelemben.

Az 1990-ben megtartott első szabad választásokat azonban meglepő módon a nagyrészt a korábbi kommunista pártból szerveződött Nemzeti Megmentési Front elsöprő fölénnyel nyerte meg, vezetőjét, Ion Iliescut pedig hosszú évekre (1990-1996, 2000-2004) elnökké választották. A magyarok által létrehozott Romániai Magyarok Demokratikus Szervezete (RMDSZ) szintén sokak meglepetésére Románia második legerősebb pártjaként végzett. A románok és magyarok közti kezdeti együttműködés a forradalom után röviddel ismét ellenségeskedésbe csapott át, amikor 1990 márciusában Marosvásárhelyen véres összetűzésekre került sor a magyar és a román nemzetiségűek között.

A politikai rendszer

A forradalom után kialakult új demokratikus rendszer államformája – Franciaországhoz hasonlóan – félprezidenciális köztársaság lett, azaz a végrehajtó hatalom megoszlik a közvetlenül a nép által választott köztársasági elnök és az általa kijelölt miniszterelnök között (a román elnök valójában a franciához képest kevesebb jogosítvánnyal rendelkezik). A törvényhozás kétkamarás, a képviselőházat és a szenátust is egyaránt a nép választja.   

A romániai pártok

A román belpolitika elmúlt harminc éve meglehetősen színes, mozgalmas képet mutat: újabb és újabb pártok megjelenése, átalakulása, összeolvadása, egymást váltó, a legkülönbözőbb színezetű kormánykoalíciók létrejötte jellemzi. Fő összefüggésként általában két politikai irányzat, a Nemzeti Megmentési Frontból kinőtt, baloldali, ugyanakkor erősen nacionalista Szociáldemokrata Párt (PSD) és valamilyen polgári jobbközép formáció rivalizálása figyelhető meg. Ez utóbbi oldalon néhány éve az erdélyi városi középosztály körében népszerű Nemzeti Liberális Párt (PNL) vált meghatározóvá, ennek a pártnak a jelöltje volt a szász származású Klaus Johannis, Nagyszeben korábbi polgármestere, akit 2014-ben Románia elnökévé választottak. Érdekesség, hogy a választásokon Erdély és az óromán területek közti politikai különbségek a mai napig megmutatkoznak: a liberális-jobbközép pártok inkább Erdélyben aratják győzelmeiket, míg a szociáldemokrata párt jellemző módon a Kárpátokon túli területeken népszerű.

A legutóbbi, 2020. decemberi országgyűlési választás eredményeképp a második helyen végzett a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a fiatalabb korosztályt megszólító, zöld színezetű USR-PLUS pártszövetséggel és az RMDSZ-szel alakíthatott kormánykoalíciót, Florin Cîţu miniszterelnök vezetésével. A korrupciós ügyei miatt a választások győztesével, a főként az ország lecsúszottabb régióiban népszerű Szociáldemokrata Párttal (PSD) ezúttal a többi párt nem volt hajlandó együttműködni. A parlamentbe a nyíltan magyarellenes szélsőjobboldali párt (AUR) is bekerült, a szavazatok meglepően magas, kilenc százalékával.

Korrupcióellenes Ügyészség

A román politikai élet egyedülálló fejleménye volt a Korrupcióellenes Ügyészség felállítása 2013-ban, amelyet hat éven keresztül Laura Codruţa Kövesi vezetett (2019-ben az Európai Ügyészség irányítását bízták rá). A speciális hatáskörrel rendelkező ügyészi szervezet parlamenti képviselők, miniszterek, polgármesterek tucatjait állította bíróság elé korrupció vádjával, sokakra közülük börtönbüntetést szabtak ki. Politikai nyomásra, állítólagos szabálytalanságokra hivatkozva a köztársasági elnök hat év után kénytelen volt leváltani Laura Codruţa Kövesit.

Demokrácia index

A román demokrácia minősége a demokrácia helyzetét a világ valamennyi országában évről évre megvizsgáló Freedom House 2019-es jelentése szerint a legjobbak közé tartozik Kelet-Európában, 100 pontból 83-at kapott (Magyarország 70 pontot). Bár a társadalom jelentős része fogékony a nacionalista gondolatokra, a román politikai eliten belül az Európa-pártiság és a polgári liberális értékek mentén általában konszenzus van.

Európai integráció

Románia rendszerváltás utáni európai integrációja a többi kelet-európai országhoz képest néhány évvel megcsúszott: csak 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz és 2007-ben az Európai Unióhoz, azonban a schengeni övezetnek a mai napig nem lett tagja. Az ország az euró bevezetését 2024-re tervezi.

Erdélyi magyar politika

Az erdélyi magyarságnak számos részeredményt sikerült az elmúlt 30 évben kiharcolnia, azonban a román többséggel szemben fennálló, elsősorban nyelvi szempontból alárendelt helyzetét nem sikerült megszüntetnie.

A többség-kisebbség viszonya

A román politikai elit és közvélemény elfogadja az erdélyi magyarok társadalmi-kulturális önszerveződését egészen addig a pontig, amíg az nem jelenti kollektív jogok követelését és nem veszélyezteti a román nemzetállam egységét. Másképpen fogalmazva: a román többség túlnyomó része mereven román nemzetállamban gondolkodik, azaz nem hajlandó a magyarokat államalkotó közösségként, egyenrangú társnemzetként maga mellé venni. Romániában az egyetlen hivatalos nyelv a román, amely a két nyelv között – a magyar többségű területeken is – automatikusan hierarchikus viszonyt eredményez mindkét nyelvi közösség fejében (egy magyar anyanyelvű román környezetben magától értetődően vált románra, még ha nem is beszél tökéletesen, ez fordított helyzetben általában nem így van). Ezt az alapvetően alárendelt helyzetet csak némileg ellensúlyozza, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, a román törvények biztosítják a kisebbségi nyelv használatának jogát a helyi közigazgatásban, illetve többnyelvű helységnévtáblát kell elhelyezni a település határában.

Magyar nyelvű oktatás

Mindezzel együtt a helyzet összehasonlíthatatlanul kedvezőbb az 1990 előtti időkhöz képest. A magyar nyelvű oktatás kérdése sok helyen rendeződött, a kommunizmus idején államosított egyházi iskolákat az egyházak visszakapták, de az állami iskolák nagy részében is újraindult a magyar nyelvű oktatás. Bár a rendszerváltás óta önálló állami magyar egyetem nem jött létre, jelentős magyarországi támogatással két egyházi hátterű egyetem is alakult Erdélyben: 2001-ben nyitotta meg kapuit a Partiumi Keresztény Egyetem Nagyváradon, illetve a több erdélyi városban is fakultásokkal rendelkező Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredában. A kulturális élet finanszírozásában a magyar állam továbbra is nélkülözhetetlen szerepet játszik, a Fidesz-kormány a korábbi kormányokhoz képest nagyvonalúbb, egyes számítások szerint évente több mint 80 milliárd forintnyi támogatást nyújt oktatási intézmények működtetésére, műemléképületek felújítására és más hasonló célokra.  

Nyelvhasználat a mindennapokban

Kritikaként hallani lehet, hogy a román törvények által biztosított nyelvhasználati jogok nincsenek maradéktalanul kihasználva: sokan automatikusan elfogadják a magyar nyelv alárendelt státuszát, konfliktuskerülés, illetve régi, berögzült reflexek miatt gyakran belső, tudatalatti kontrolok működnek. Egy külső látogató számára is hamar feltűnik, hogy a közösségi térben – Székelyföld kivételével – a román szinte az egyetlen észrevehető nyelv. A jelentős magyar kisebbséggel rendelkező városok utcáin alig olvashatók magyar nyelvű feliratok, még a székelyföldi boltokon is gyakran csak cégnevek, logók, esetleg angol szavak láthatók. A magyar élőbeszéd – az üzletek, munkahelyek vagy közhivatalok helyett – egyre inkább az otthonok és a kifejezetten magyar intézmények (iskolák, egyházak, kulturális szervezetek) falai közé szorul vissza.

Az RMDSZ szerepe

Az erdélyi magyarok politikai képviseletét – szinte kizárólagos jelleggel – az 1989 decemberi forradalom napjaiban megalakult Romániai Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ) látja el, népszerűsége az erdélyi magyarok körében 80-90 százalék körül van. Az RMDSZ egy etnikai alapon szerveződő gyűjtőpárt, amely deklaráltan – a konzervatívtól a liberálison keresztül a baloldalig – a legkülönbözőbb ideológiai irányzatokat foglalja magában. Bár az évek során történtek kísérletek új pártok alapítására (Erdélyi Magyar Néppárt, Magyar Polgári Párt), a mai napig nem sikerült megtörni az RMDSZ-nek az élet számos területét átszövő politikai monopóliumát.

A parlamenti választásokon 6 százalék körüli eredményeket elérő RMDSZ – látva a román társadalom és a politikai elit ellenséges viszonyát a magyar kisebbségi jogok kiterjesztésének kérdésében – a kompromisszumokra hajló, „kis lépések” politikájában hisz. Bár kétségtelenül számos sikert tudnak felmutatni, az RMDSZ politikáját a kezdetektől fogva sokan lassúnak és eredménytelennek tartják, a különböző színezetű román kormányokban való szerepvállalása miatt pedig nem kevesen gondolják úgy, hogy az RMDSZ politikusai a hatalomért cserében számos kérdésben elvtelen kompromisszumokat kötöttek. 

A 2010-es évek közepe óta – egy hosszú ideig fennálló, távolságtartó, sokszor ellenséges viszonyt követően – az RMDSZ szoros szövetségi politikát folytat a Fidesszel, a kritikusok szerint a párt lényegében a magyarországi jobboldal politikáját képviseli Erdélyben. Talán ezzel is összefügg, hogy az RMDSZ egyes konkrét megnyilatkozásaiban európai viszonylatban erősen jobboldalinak számító irányba mozdult el. Ami az európai politikát illeti, az RMDSZ – némileg meglepő módon – a jobbközép pártokat tömörítő Európai Néppárt keretében tevékenykedik, holott általában a nemzeti kisebbségeket képviselő pártok – a skótoktól a katalán pártokig – a nemzetállamok helyett az európai regionalizmust támogató Zöldek-Európai Szabad Szövetségben dolgoznak.

Az erdélyi magyar szavazók

Magyarországon elég határozott kép alakult ki az erdélyi magyarok homogén, jobboldali politikai orientációját illetően, a valóság azonban ennél összetettebb. Bár a székelyek és általában a vidéki lakosság valóban inkább jobboldali nézeteket vall, a nagyvárosokban, különösen Kolozsváron létezik egy magát liberálisnak tekintő szavazóréteg is, amely egyes felmérések szerint az erdélyi magyarok akár 20 százalékát is kiteheti. Ez utóbbiak között akadnak olyanok, akik az RMDSZ ellenében hajlandók átszavazni a magyar kisebbség felé nyitottabb, tisztességesnek tartott román pártokra, különösen az utóbbi években előretörő, magyar nyelven is kampányoló USR-PLUS-ra.

Kettős állampolgárság

A magyar állam és az erdélyi magyarok közti jogi kapcsolat kialakítása már a 2000-es évek eleje óta része a magyarországi politikának. Első lépésként 2002 januárjában lépett életbe az úgynevezett státustörvény, amely különböző kedvezményeket (utazási kedvezményt, oktatási támogatást) adott a magyarigazolvánnyal rendelkező erdélyi magyaroknak. Alig pár évvel később, 2004. december 5-én – a jobboldal kezdeményezésére – az erdélyi magyarok és a magyar állam közti viszony állampolgársági szintre történő emelése céljából Magyarországon népszavazást tartottak. A szavazásnak az alacsony részvétel miatti eredménytelenségét az erdélyi magyarok nagy része mélységes csalódással vette tudomásul, december 5-e valóságos gyásznapként vonult be az erdélyi magyarok történelmébe. Ezzel is magyarázható, hogy a 2010-ben megválasztott új parlament első intézkedései között – 97 százalékos többséggel – megszavazta a magyar állampolgárság (egyéni kérelemre történő) megadását, amelyhez másfél évvel később a magyarországi országgyűlési választásokon való részvételi jogot is hozzákapcsolták.

A törvény baloldali ellenzői szerint az állampolgárság, különösen az ezzel járó szavazati jog elsősorban az egy állam területén állandó jelleggel élőket, az ott adót fizetőket illeti meg (akik viselik is döntésük következményeit), egy határon túl élő magyarnak pedig nincs szüksége állampolgárságra ahhoz, hogy a magyar nemzeti közösséghez tartozzon. Az intézkedés kritikusai azzal is vádolták a Fideszt, hogy – az erdélyi magyarokat eszközül használva – saját hatalmi céljaitól vezérelve nyújtott állampolgárságot.

Az ügy szimbolikus, lélektani jelentőségén túlmenően való igaz, hogy az erdélyi magyarok történetileg és a valós helyzet alapján is ezer szálon kötődnek Magyarországhoz, így logikus lépés volt ezt a létező kapcsolatot jogilag is elismerni. A döntés valóban létrehoz egy bizonyos szintű politikai közösséget a magyarországi és az erdélyi magyarok között, de félő, hogy a rendkívül kiélezett magyarországi politikai viszonyok exportálása Erdélybe inkább a pártszimpátiák szerinti, és nem az össznemzeti szolidaritást erősíti. A szavazati jogukkal egyébként ezidáig viszonylag kevesen éltek: a 2018-as magyarországi országgyűlési választásokon az 1,2 milliós erdélyi magyar közösségből körülbelül 155 ezren adtak le érvényes szavazatot (96 százalékuk a Fideszt támogatta). Fontos leszögezni azt is, hogy az intézkedésnek – a kritikusok által sokat emlegetett „nacionalista” jellege mellett – létezik egy erős, univerzális értelmezése is: a több államhoz való kötődés, a többes identitások létrejötte, és ezzel összefüggésben a határok légiesítése kifejezetten megfelel a modern, európai, ha úgy tetszik globális tendenciáknak.

Gazdaság

Az Európai Unióhoz való csatlakozás gazdasági sikertörténetnek számít Romániában, az országnak sikerült a közép-európai térséghez képest fennálló évszázados lemaradását behoznia.

Emelkedő életszínvonal

A gazdaság a 2010-es években az európai átlagnál magasabb szinten, éves átlagban négy százalékkal tudott növekedni. Vásárlóerő paritáson számolva az egy főre eső GDP tekintetében a jóval alacsonyabb szintről induló Románia ezekben az években tudta megközelíteni Magyarországot, és úgy tűnik a balkáni országok közül egyedüliként felzárkózott a V4-ek gazdasági színvonalára. Ugyanakkor az életszínvonal – az európai statisztikai hivatal adatai szerint – már jelenleg is magasabb Romániában, mint Magyarországon: a tényleges egyéni fogyasztást alapul véve, a románok az EU átlagának 79 százalékán, míg a magyarok mindössze 67 százalékán álltak 2019-ben.

Románia az EU-ban

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás serkentően hatott Erdély gazdaságára, néhány év leforgása alatt sokévszázados lemaradást sikerült behoznia: az erdélyi eurórégiók – Budapest és Dunántúl északi része kivételével – ma már valamennyi magyarországi régiónál fejlettebbnek számítanak.  Ugyanakkor a megnyíló nyugat-európai munkaerőpiacnak köszönhető tömeges elvándorlás súlyos demográfiai problémákat okoz Romániának. A 2010-es évek végén több mint négymillió román állampolgár dolgozott Nyugat-Európában, nagyrészt a nyelvileg közel álló Olaszországban és Spanyolországban, a munkaerőhiány miatt az ország külföldi, részben ázsiai munkaerőt kénytelen igénybe venni.

Magyar cégek Romániában

A MOL-on és az OTP-n kívül több ezer kevésbé ismert magyarországi érdekeltségű cég működik Romániában. Jelentős részük nyelvi okokból valamelyik magyarok által is lakott erdélyi várost választja székhelyéül, magyarokat vesz fel alkalmazottként, így fontos szerepet játszanak a helyi magyar közösség foglalkoztatásában, gazdasági tevékenységének megszervezésében. Magyarország és Székelyföld, a magyarság két nagy etnikai tömbje közti gazdasági kapcsolatok még számtalan lehetőséget rejtenek magukban, a fejlődés egyik fő akadálya, hogy a mai napig nincs autópálya-összeköttetés a két terület között.

Erdélyi turizmus

Bár a Romániába utazó külföldiek száma a 2010-es években emelkedett, a Magyarországról Erdélybe érkező turisták száma megtorpant, egyes helyeken visszaesett. Igaz ugyan, hogy a turizmus infrastruktúrája az elmúlt 15-20 évben rengeteget fejlődött, professzionálisabbá vált (és persze az árak is felzárkóztak a magyarországi árszínvonalhoz), ez azonban úgy tűnik sok esetben épp ellentétes módon hatott a vendégek érdeklődésére. Erdély ugyanis mindeközben nagymértékben elveszítette „kalandos” jellegének varázsát, viszont a magas színtű szolgáltatásokhoz szokott turisták számára még mindig viszonylag keveset kínál. Nagy kérdés, hogy az alapvetően magyarországi iskolás- és nyugdíjas csoportokra berendezkedett turizmus dominanciája tartósan fennmarad-e vagy sikerül áttörést elérni az egyénileg utazó, Erdély kulturális kincseire kíváncsi fiatalok és értelmiségi rétegek irányában. Az utóbbi évek érdekes fejleménye, hogy a románok részéről egyre nagyobb érdeklődés figyelhető meg az erdélyi magyarok, különösen a székelyek kultúrája iránt, itt persze elsősorban bukaresti értelmiségi családokra kell gondolni. A nyugati turisták számára még mindig Szászföld és Máramaros jelenti Erdélyt, Székelyföld Románia kevésbé ismert régiói közé tartozik.

Erdélyi népei

A nyugati és a keleti kereszténység határán fekvő Erdélyben nemcsak két különböző civilizáció, hanem több, egymástól markánsan elütő nyelvi, kulturális és vallási közösség is együtt élt az elmúlt évszázadok során. Ez a változatosság még ma is érzékelhető, de nagy részben már csak a múlt emlékein keresztül.

Románok, magyarok, németek és romák

A 2011-es népszámlálás adatai szerint Románia 20,1 milliós lakosságából 6,5 millióan éltek Erdélyben. Az ortodox és görög katolikus vallású erdélyi románság száma az elmúlt száz évben 2,8 millióról 4,8 millióra emelkedett (54-ről 74 százalékra), miközben a protestáns és római katolikus magyarok száma ez alatt az idő alatt 1,6 millióról 1.2 millióra csökkent (33-ról 19 százalékra).

A 20. század elején Erdélynek mintegy 550 ezer főből álló német anyanyelvű lakosa volt, akiknek egy részét a 12. század óta Szászföldön élő evangélikus szászok, míg a másik részét a 18. században a Bánságba és Szatmárba betelepített római katolikus svábok alkották. Az 1980-as évek óta tartó kivándorlás eredményeképp számuk jelenleg összesen 20-30 ezer körül lehet. A mai Erdély egyik legkevesebbet emlegetett népcsoportja a körülbelül félmillió fős cigányság, amely nyelvileg és vallásilag elsősorban a románokhoz, de mintegy 100 ezer roma – főként a Székelyföldön és a Partiumban – a magyarokhoz asszimilálódott.

Erdélyi magyarok, mint önálló közösség

Az erdélyi magyarok nem egyszerűen a Kárpát-medencei magyarságnak egy része, hanem egy erős regionális öntudattal, önálló történelemmel, az önálló államiság hagyományával rendelkező közösség, amelyen belül a székelyek szintén egy erős identitással rendelkező, külön alközösséget alkotnak. Az erdélyi magyarok túlnyomó többsége szorosan kötődik Magyarországhoz, sokkal inkább a budapesti, mint a bukaresti eseményeket figyeli. A felmérések szerint körülbelül 40 százalékuk ma is alig vagy hibásan beszél románul, ez az arány Székelyföldön a 60 százalékot is megközelíti.

A magyarság Erdély Romániához csatolása idején a városi lakosságon belül többséget alkotott. Mára a városokban – főleg a kommunizmus évtizedeiben történt erőltetett iparosítás és mesterséges betelepítések révén – a románok kerültek többségbe (ez alól egyedül a székelyföldi városok jelentenek kivételt), s ezzel a hagyományosan jelentős részben városi jellegű erdélyi magyar kultúra erősen visszaszorult.

Ettől eltekintve a magyarság területi elrendeződésében az elmúlt 100 évben nem történtek nagyobb változások. Szinte teljesen egységes tömbben élnek magyarok a Partium északi részén, a magyar határ menti falvakban és Székelyföldön, ahol sokszor szinte észre sem lehet venni, hogy Romániában járunk. Nagyobb magyar nyelvi szigetek vannak még a Szilágyságban, Kalotaszegen és a Mezőségben is.

A magyarok száma csökkenőben

A 2011-es népszámlálási adatok szerint az erdélyi magyarok száma 1.225.000 fő, 190 ezerrel kevesebb, mint egy évtizeddel korábban. A magyar népesség csökkenésének legfőbb oka az alacsony születésszám, de sokat ront a helyzeten a nagyarányú elvándorlás is. A Magyarország irányában történő kivándorlás az életszínvonal kiegyenlítődése következtében jelentősen visszaesett, ha valaki menni szeretne, akkor inkább nyugatra megy pénzt keresni. A vegyes házasságoknak betudható asszimiláció természetesen szintén érvényesül, ma a magyar-román családokban született gyermekeknek alig több mint negyede lesz magyar anyanyelvű és identitású. Miután az elvándorlás és az alacsony születésszám az erdélyi románokat hasonlóképpen érinti, az erdélyi magyarok és románok arányában a közeljövőben nem várható jelentős változás. A fenti trendekhez képest Székelyföld némiképp kivételnek számít, egyre inkább jellemzővé válik errefelé a három gyermeket vállaló család. Léteznek olyan előrejelzések, amelyek szerint az elkövetkező években Székelyföldön belül a magyarok aránya enyhén, de emelkedni fog.