A független Horvátország

Horvátország 1991-ben szakadt el Jugoszláviától, de a területileg egységes, független államot csak egy hosszú és véres háború árán, 1995-re sikerült megteremteni. Franjo Tuđjman horvát elnök vezetésével Horvátország a függetlenségi háborút megnyerte, azonban a területén élő szerb őslakosok nagy részét elveszítette.

A délszláv háború

Horvátország – a Jugoszláviától való elszakadás kérdésében tartott sikeres népszavazást követően – 1991 júniusában kiáltotta ki függetlenségét, amit a következő hónapokban sorra ismertek el az európai országok és az ENSZ is. Az ország keleti és déli határán többségben élő szerb kisebbség ellenezte a Jugoszláviától történő elszakadást, és a függetlenség kikiáltását követően – a Horvátországot megtámadó Jugoszláv Néphadsereg támogatásával – megalakította saját államát, a Krajinai Szerb Köztársaságot. Az állam nevében szereplő „Krajina” határőrvidéket jelent, ugyanis az itt élő szerbek elődjeit még a Habsburgok telepítették a birodalom déli határa mentén létrehozott határőrvidékre a törökök elleni védekezés céljából.

A Horvátország területének közel egyharmadát kitevő, nemzetközi elismerést nélkülöző „szerb állam” 1995 augusztusáig állt fenn, amikor a Vihar hadművelet keretében a horvát hadsereg néhány nap alatt visszafoglalta az elszakított területeket (Kelet-Szlavónia kivételével, amely 1998-ban békés tárgyalások eredményeképp vált ismét Horvátország részévé). Az eredeti területét visszanyert, immár valóban független állam megörökölte a történelmi Horvátországhoz korábban soha nem tartozó Isztriai-félszigetet és a dalmát tengerpartot is, amely területeket csak a jugoszláv időkben csatolták a horvát tagköztársasághoz.

Franjo Tuđjman

Tuđjman, a független Horvátország első elnöke 1990-től egészen 1999-ben bekövetkező haláláig volt hivatalban. Népszerűsége a háború idején csúcsokat döntött, hivatali ideje vége felé azonban már egyre többen az európai integráció és a demokratikus fejlődés akadályát látták az autokrata stílusú, erősen nacionalista vezetőben.

Ante Gotovina

A háború után a hágai Nemzetközi Törvényszéken került sor a háborús bűnöket elkövető horvát és szerb vezetők felelősségre vonására. Horvát részről a legismertebb név a sokak által nemzeti hősként tisztelt Ante Gotovina tábornok, aki vezető szerepet játszott az 1995-ös Vihar hadműveletben, és a vádak szerint komoly felelősség terhelte a közel 200 ezer krajinai szerb elüldözésében. A kalandos életű, fiatal korában a Francia Idegenlégióban szolgáló Gotovinát évekig tartó bujkálás után 2005-ben fogták el a Kanári-szigeteken, majd egy hosszú eljárást követően, 2012-ben végül felmentették a vádak alól.

Politika

A mai Horvátországot sokszínű pártrendszer, plurális politikai élet jellemzi, a jobboldal és a baloldal egyaránt koalíciókötésre, folyamatos egyeztetésekre kényszerül. A volt jugoszláv tagköztársaságok közül – Szlovénia után – itt a legerősebb a demokrácia, jól működik a sajtó, a feltárt korrupciós ügyeknek gyakran komoly következményeik vannak. A jelenlegi kormány egy nagy jobboldali gyűjtőpárt, a HDZ köré épül.

Pártrendszer

A horvát politikai rendszer két nagy múltú párt, a jobbközép Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) és a balközép Szociáldemokrata Párt (SDP) versengésére épül. A HDZ-t még Tuđjman elnök alapította, a délszláv háború éveiben Horvátországot ez az akkoriban erősen nacionalista, konzervatív beállítottságú párt irányította, míg az SDP a jugoszláv kommunista párt utódpártjának számít. A két oldal közötti erőviszonyok viszonylag kiegyenlítettek, 2015 előtt egy cikluson keresztül a baloldal, azóta a jobboldal van kormányon, kisebb pártokkal kötött koalíciós kormányok formájában. Érdekesség, hogy Fiumét a második világháború óta a baloldal vezeti, míg Isztria 1990 óta egy helyi párt, az Isztriai Demokratikus Gyűlés irányítása alatt áll. A horvát választók körében óriási a kiábrándultság a politika irányában, a legutóbbi, 2016-os választáson például mindössze 37 százalékos volt a részvétel.

Andrej Plenković miniszterelnök

Egy kormány könnyen megbukhat Horvátországban, ez történt 2016-ban, amikor a fél éve hatalmon lévő jobboldali kormány azért volt kénytelen lemondani, mert a miniszterelnök helyettesének, Tomislav Karamarkónak a felesége állítólag a MOL lobbistájának nyújtott tanácsokat. A Tuđjman követőjének, keményvonalas nacionalistának számító Karamarkót ezt követően váltotta fel a mai kormányfő, a jóval nyitottabb, EU-barát politikát folytató Andrej Plenković a HDZ vezetésében. Plenković megerősítette a párton belül a mérsékelt, jobbközép vonalat, majd megnyerte az előrehozott választásokat, és jelenleg a liberális Horvát Néppárttal (HNS) kormányoz együtt.

Kolinda Grabar-Kiratović köztársasági elnök

2015-ben, nagyon szoros versenyben, alig több mint 20 ezer szavazat különbséggel választották meg Horvátország első női köztársasági elnökét, a szintén a HDZ-ből érkező Kolinda Grabar-Kiratovićot. Hatalma ugyan szimbolikus, de gesztusai mégis üzenetértékűek: egyik első intézkedése például abból állt, hogy kitette Tito szobrát az elnöki palotából. A jelenleg 51 éves, konzervatív politikus nyugati orientációja kétségbevonhatatlan: gyermekkorában éveket élt az Egyesült Államokban, volt washingtoni nagykövet, dolgozott magas beosztásban a NATO-ban és külügyminiszterként is tevékenykedett.

A demokrácia helyzete

A horvát demokrácia minősége a demokrácia helyzetét a világ valamennyi országában évről évre megvizsgáló Freedom House 2019-es jelentése szerint – Görögország után – a legjobb a Balkán-félszigeten, 100 pontból 85-öt kapott (Magyarországé 70/100). Bár a társadalom jelentős része fogékony a nacionalista-ultrakonzervatív gondolatokra, a politikai eliten belül az Európa-pártiság és a polgári liberális értékek mentén általában konszenzus van. Jó példa erre a családon belüli erőszakot tiltó Isztambuli Egyezménynek kétharmados többséggel történő ratifikálása 2018-ban.

Európai integráció

A csatlakozási tárgyalások 2005-ben indultak el, és nyolc év kellett ahhoz, hogy 2013 júliusában Horvátország hivatalosan is az unió 28. tagállama lehessen. A horvátok népszavazáson, kétharmados többséggel erősítették meg csatlakozási szándékukat, bár a részvétel rendkívül alacsony, mindössze 44 százalékos volt. A csatlakozás serkentően hatott a horvát gazdaságra, különösen az EU-ba irányuló export mennyisége növekedett, ugyanakkor a fiatalok tömeges elvándorlása miatt fokozta az ország demográfiai problémáit.

Kapcsolat a szomszédos országokkal

Horvátországnak egyik szomszédjával sem felhőtlen a viszonya. Bár történtek komoly gesztusok a megbékélés irányában, a horvát-szerb és a horvát-bosnyák kapcsolatokat a mai napig is beárnyékolja a délszláv háború súlyos öröksége, a kölcsönös sértettség és érzékenység, amit egyes nacionalista politikusok igyekeznek a saját hasznukra kihasználni. Magyarországgal a MOL miatt alakult ki feszültség, míg a függetlenségért az 1990-es években még bajtársként küzdő Szlovéniát illetően az északi szomszéd tengeri kijáratának kérdése mérgezi a levegőt.

Határvita Szlovéniával

A konfliktus lényege, hogy bár Szlovénia rendelkezik egy rövid tengerparttal a Pirani-öbölben, a szlovén hajók csak horvát fennhatóság alatt álló vizeken keresztül juthatnak ki nyílt tengerre. A rendezetlen helyzet miatt Szlovénia egy ideig megpróbálta blokkolni Horvátország csatlakozását az Európai Unióhoz, míg végül a két fél 2009-ben a hágai nemzetközi bírósághoz fordult. A bíróság 2017-ben úgy döntött, hogy Szlovéniának valóban joga van egy saját tengeri kijárathoz, ezt azonban a horvát fél nem fogadta el, ugyanis álláspontjuk szerint a szlovén fél tisztességtelenül igyekezett befolyásolni a döntést.

MOL-ügy

A horvát ügyészség szerint a HDZ egykori miniszterelnöke, a több súlyos korrupciós üggyel is vádolt Ivo Sanader 2009-ben pénzt fogadott el a MOL-tól, hogy a magyar cég irányítói jogokat szerezhessen a horvát nemzeti olajvállalatban, az INÁ-ban. A MOL vezetője, Hernádi Zsolt ellen is nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, azonban a magyar igazságszolgáltatás – nem látva biztosítva a tisztességes eljáráshoz való jogot Horvátországban – megtagadta kiadatását. A MOL határozottan tagadja a vádakat, mégis sok horvát látja úgy, hogy a „magyarok” tisztességtelen módon elvették tőlük az INÁ-t.

Gazdaság

A délszláv háború után romokban álló gazdaságot mára, úgy tűnik, sikerült konszolidálni, és tartós növekedési pályára állítani. A horvát gazdaság a volt Jugoszlávia utódállamai közül – Szlovénia után – a legfejlettebbnek számít.

Horvátország helye az EU-ban

Horvátország az Európai Unió egyik legkisebb gazdaságának számít, GDP-je alig haladja meg a hozzá képest mindössze fele akkora lakossággal rendelkező Szlovéniáét. Az unióban Szlovénián kívül csak a balti állomok és Ciprus gazdasága kisebb, mint a horvát. Vásárlóerő paritáson számolva az egy főre eső GDP tekintetében Horvátország némileg Magyarország mögött áll, körülbelül Romániával van egy szinten.

A gazdaság helyzete

Horvátország gazdasági mutatóinak többsége megnyugtatóan alakul, az infláció alacsony, az államadósság csökkenő tendenciát mutat. A gazdaság már évek óta mérsékelt ütemben, de stabilan növekszik. A korábban kiugróan magas munkanélküliség is sokat javult az elmúlt években, ami részben sajnos az elvándorlásnak köszönhető. Jelenleg a munkanélküliség 7,4 százalékkal az ötödik legmagasabbnak számít az Európai Unióban, a helyzet különösen Kelet-Horvátországban (Szlavónia) súlyos.

Turizmus

A gazdaság legfőbb húzóereje a turizmus, a horvát GDP körülbelül egyötödét ez adja. Az eltöltött vendégéjszakák száma alapján az Európai Unió tagállamai közül Horvátország a nyolcadik helyen áll, főként a németek, az osztrákok és a szlovének szeretnek a horvát tengerparton nyaralni. Az ország impozáns autópálya-hálózatát a 2000-es években építették ki, amelyen ma már egészen Dalmácia déli részére el lehet jutni. Jelenleg Dubrovniktól északra, egy 2,5 kilométer hosszú hidat építenek európai uniós támogatásból, aminek köszönhetően a jövőben kikerülhető lesz Boszniának a tengerpartra benyúló, rövidke szakasza.

Népesség, nyelvek

A száz évvel ezelőtt még csupán kétharmad részben horvátok által lakott ország – nagyrészt a délszláv háború eredményeképp – lassan közel áll ahhoz, hogy egynyelvűvé váljék. Az utóbbi évek legfontosabb témája azonban itt is – sok kelet-európai országhoz hasonlóan – a népesség rohamos csökkenése.

Demográfiai válság

Horvátországban az elmúlt években súlyosan romlott a demográfiai helyzet, az okok részben a nagyfokú elvándorlásban, részben a születések alacsony számában keresendők (a termékenységi ráta mindössze 1,42). Jelenleg már csak alig több mint 4 millióan élnek Horvátországban szemben az 1990-ben mért 4,8 millióval.

A kivándorlás a 2013-as EU-s csatlakozás óta robbanásszerűen felgyorsult: évente több mint 50 ezren döntenek úgy, hogy külföldön, elsősorban Németországban vagy Ausztriában telepszenek le, vagy legalábbis próbálnak szerencsét, ami csak a csatlakozás óta több mint negyedmillió embert jelent. Az elvándorlás következtében a tengerparti területeken gyakran jelentkezik munkaerőhiány, a vállalkozások a szükséges munkaerőt Kelet-Horvátországból (Szlavónia) és a Boszniából érkező horvátokkal igyekeznek biztosítani. A köztársasági elnök rendkívüli állapotot emleget, miközben a mindenkori kormányokat sokan vádolják azzal, hogy nem tesznek semmi érdemlegeset a népességcsökkenés megállítására.

Szerbek és magyarok

Az elmúlt száz évben stabilan 500-600 ezer főt számláló horvátországi szerb közösség száma a délszláv háború következtében 200 ezer alá esett. A szerbek hagyományosan Kelet-Szlavóniában, valamint Zágrábtól délre, a bosnyák határ mentén élnek, jelentős részük 1995-ben, az úgynevezett Vihar hadművelet idején menekült el Horvátországból. A 20. század elején még 100 ezer fős magyar közösség létszáma fokozatosan csökkent le a mai 14 ezer körülire, legtöbbjük lakóhelye Kelet-Szlavóniában, az Eszék környéki falvakban található.

Idegen nyelvek

A horvát lakosság közel 50 százaléka beszél angolul, ami Európában erős középmezőnynek számít, Hollandiában ez az arány 90 százalék, Magyarországon 20 százalék. A németül beszélők aránya az egyik legmagasabb Európában, meghaladja a 30 százalékot.