Nyugat és kelet határán

Belgrád kulturális sokszínűsége a múltjában gyökerezik: az évszázadokon át a szerb-magyar határon fekvő város valójában két világ, a nyugati kereszténységhez tartozó Magyarország, majd később a Habsburg Monarchia, illetve a török irányítás alatt álló ortodox Balkán találkozási pontján feküdt. Hunyadi katonáinak az 1456-os nándorfehérvári diadal során még sikerült megvédeniük az ekkoriban virágkorát élő várost, így csak évtizedekkel később, 1521-ben vált áldozatává a török expanziónak. A törökök magát Belgrádot – egy rövid, 18. század eleji osztrák időszak kivételével – három és fél évszázadon át uralták, amely súlyosan visszavetette a város fejlődését. Beszédes szám, hogy míg a török kor előtti, 15. századi Belgrádban még ötször annyian éltek, mint a korabeli Pesten (50, illetve 10 ezer fő), addig 1867-ben, város felszabadulásakor Pest lakossága már közel hétszerese volt a szerb fővárosénak (200, illetve 30 ezer).

Szemben az oszmán örökséggel

A belgrádiak a török kor építészeti emlékeit a felszabadulás után példátlan alapossággal tüntették el, a minarettekkel és dzsámikkal tarkított városban mindössze egyetlen mecsetet hagytak meg mementóként az utókor számára. A balkáni török építészet jellegzetességeit így ma már csak a 19. század első felében uralkodó, ekkoriban még csak korlátozott hatalommal rendelkező szerb fejedelem, Obranovics Milos, illetve felesége, Ljubica asszony udvarházaiban figyelhetjük meg. A 20. században hihetetlen sebességgel több mint egymilliósra duzzadt Belgrád igazi nagyváros lett, Isztambul és Athén után a Balkán-félsziget harmadik legnépesebb városa.

A modern Belgrád

A várostervezők legfőbb erénye, hogy a Duna és a Száva partjára sem épületeket, sem forgalmas autóutakat nem engedtek építeni, helyettük sétányokkal, kiépített kerékpárutakkal, vízparti teraszos bárokkal és a folyópart mentén ringatózó hajóéttermekkel őrizték meg a város nyugodt, laza hangulatát. Belgrád szerencsére elkerülte a 2000-es évek bevásárlóközpont-dömpingjét is: a sugárutak építészetileg ugyan szedett-vedettek, de az elegáns boltoknak, ízléses kirakatoknak, valamint a pezsgő utcai életnek köszönhetően az összhatás mégis rendkívül kulturált. Hagyományos látnivaló a nagy európai fővárosokhoz képest viszonylag kevés akad, ráadásul számos érdekes múzeum felújítás alatt áll, mindezt azonban bőven ellensúlyozza a rengeteg izgalmas vendéglő és szórakozóhely, az angolul kitűnően beszélő helybéliek kedvessége, és általában az a színes, kreatív világ, amellyel Európa keleti felén csak kevés helyen lehet találkozni.