Szerémségi kolostorok
Szerémségi kolostorok
A Szerémség fő látnivalóit a 15-18. században épült szerb ortodox kolostorok
jelentik: az eredeti mintegy harminc kolostorból tizenhét maradt fenn,
ezek legtöbbjét ma is szerzetesek lakják. A kolostorok felépítése nagyon hasonló, ezért leginkább azokat érdemes
felkeresni, ahol ma is láthatók az eredeti, több száz éves falfreskók. A
kolostorok csak autóval érhetők el; bárkit szívesen fogadnak, a
templomok ajtaját általában reggeltől sötétedésig nyitva tartják. A környéken elterülő Tarcal-hegység (Fruška Gora) 400-500 méter magas csúcsai még magyarországi viszonylatban is alacsonynak számítanak, a végtelen bácskai síkság után mégis üdítően hat a szőlőültetvényekkel és sűrű erdőkkel borított dombok látványa.
Krusedol
Valamennyi kolostortemplom közül a krusedoli (Krušedol) a legszebb, ha csak egyre jut időnk, ide jöjjünk el. A kolostor 1516-ban épült (szerb-román-orosz támogatással), azonban a mai épületegyüttes nem azonos az eredetivel, mivel a törökök kiverése után teljesen újjá kellett építeni. A kolostortemplom belsejét díszítő freskók közül az oszlopokon lévők még a 16. századból maradtak fel, míg a templom falait beborító képek már a török kor után, a 18. század közepén készültek. A barokk stílusú, színpompás képek szent királyokat és bibliai jeleneteket ábrázolnak.
Új-Hopovó
Az 1500 körül alapított új-hopovói (Novo Hopovo) Szent Miklós-kolostor a szerbek egyik legfontosabb oktatási központjaként szolgált egészen a 19. századig. A templom kupola alatti freskói 1608-ban, az előcsarnokban láthatók 1654-ben készültek, a művészek a híres Athos-hegyi kolostorok (Észak-Görögország) freskóit vették mintául. Az egyik legismertebb kép a jobb oldali apszisban látható, és a betlehemi gyermekgyilkosságot ábrázolja.
Petkovica
A kevesek által látogatott petkovicai kolostor Újvidéktől távolabb, a Tarcal-hegység nyugati végében található. Maga a kolostorépület nem annyira látványos, de az előző két helyszínen túl egyedül az itteni templomban maradtak még fenn eredeti freskók (1588). A belső falakat szinte teljesen beborítják a színes falfestmények, a legérdekesebb képek az úgynevezett katonaszenteket ábrázolják (például Szent Györgyöt és Szent Mihályt), kezükben egy-egy karddal, lándzsával.