Szent Mihály-templom

Szent Mihály-templom, Kolozsvár

A középkori Kolozsvár hangulata legjobban a római katolikus Szent Mihály-templomban (Biserica Sfântul Mihail), Erdély második legnagyobb gótikus templomában élhető át. A templomnak egyedül a tornya neogótikus (1859), ez egyúttal Erdély legmagasabb tornya, összesen 80 méter magas. Az ódon falak között valaha jelentős történelmi események zajlottak: itt keresztelték meg Mátyás királyt, számos országgyűlést tartottak, és több erdélyi fejedelem, egyebek mellett Bethlen Gábor megválasztására is itt került sor. A reformáció idején Kolozsvár unitáriussá vált, így a város főtemploma is százötven éven keresztül (1566-1716) az unitárius egyháznak a kezében volt.

A csillagboltozatos, háromhajós templom a 15. század első felében, Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején készült el, erre való tekintettel a főbejárat fölött – a Szent Mihály arkangyalt ábrázoló domborművön kívül – Luxemburgi Zsigmond országainak (Magyarország, Német-Római Császárság és Csehország) címereit helyezték el. A barokk korszak legértékesebb emlékei közé tartozik a gazdagon díszített szószék, tetején Szent Mihály alakjával, illetve a szentélytől jobbra eső kápolna a Háromkirályok imádását ábrázoló oltárképe, Franz Anton Maulbertsch osztrák festő kitűnő alkotása. A bal oldali mellékhajó közepén nyíló kápolnában vessünk egy pillantást Fadrusz János híres feszületére is; a mű sokak számára a szegedi dómból lehet ismerős, miután több eredeti példány is készült belőle. Krisztus testtartása teljesen valósághű, a festő saját magát kötözte fel egy keresztre, hogy megfigyelhesse az emberi test viselkedését.

A legérdekesebb látnivaló a szentélyből nyíló sekrestye homokkőből készült ajtókerete, a reneszánsz mestermű 1528-ból maradt fenn. Lábazatán baloldalt Kolozsvár címere, jobb oldalt Krisztus jelképe, a fiait saját vérével tápláló pelikán jelenik meg, az ajtó fölött, táncoló puttók között pedig a mester saját magát mintázta meg, amint két kezével az ajtókeretnek támaszkodik. Fontos látnivaló még a neogótikus főoltár (1873), kétoldalt Szent István és Szent László alakjával, illetve a főoltár mögött, középen látható, Szent Mihályt ábrázoló üvegablak (1874).

Márton Áron gyulafehérvári püspök 1944. májusában a Szent Mihály-templomban mondta el híres beszédét, amelyben szót emelt a magyar zsidók deportálása ellen. 1999-ben az izraeli Jad Vasem Intézet „A Világ Igaza” címet ítélte oda Márton Áronnak, 2009-ben pedig a püspöknek szobrot állítottak a templom főbejáratának közelében.