Nagyvárad – a reneszánsz korszak után – második virágkorát a 20. század elején élte, ekkor születtek a városképet meghatározó középületek és a helyi ügyvédek, mérnökök, vállalkozók által építtetett szecessziós paloták. A marosvásárhelyi Kultúrpalotát tervező Komor Marcell-Jakab Dezső építészpáros, valamint a Nagyváradon született Vágó fivérek számos épülettel járultak hozzá Nagyvárad képéhez (Vágó József tervezte a genfi Népszövetség épületét), de érdemes megjegyezni a kitűnő építész, ifj. Rimanóczy Kálmán nevét is. A város azóta sokat változott, de utcáin sétálva ma is számtalan, sokszor elhanyagoltságában is szemet gyönyörködtető építészeti remekművet fedezhetünk fel.
A Bémer tér (Piaţa Regele Ferdinand I.) a 20. század elején elegáns éttermeknek, kávéházaknak adott otthont. Ady Endre például a Sztarill-palotában akkoriban működő EMKE Kávéházban találkozott először múzsájával, Diósi Ödönné Brüll Adéllal, azaz Lédával. A kávéház belülről már távolról sem emlékeztet egykori önmagára, viszont az épület apró tornya azóta is a nagyváradi szecesszió egyik legszebb részlete maradt.
A Bémer tér túlsó oldalán vessünk egy pillantást az egykori Royal Kávéházra (jelenlegi neve Butoiul de Aur), amelynek túlburjánzó belső díszítése jól tükrözi a század eleji polgárság extravagáns ízlésvilágát.
Keressük meg a színház mögött, a sarkon álló szecessziós épületeket, a Komor Marcell és Jakab Dezső által tervezett Adorján-házakat is, és csodáljuk meg az erkélykorlátokat díszítő virágmotívumokat. A házakat dr. Adorján Emil ügyvéd, a nagyváradi Ügyvédi Kamara alelnöke építette, itt volt az irodája, és ő maga is itt lakott.
A Bémer térről tegyünk egy rövid kitérőt a Rimanóczy Kálmán utca (Str. Iosiv Vulcan) 11. szám alatt található, a Vágó fivérek által bécsi szecessziós stílusban tervezett Darvas-La Roche házhoz (1912). Az épület valaha egy helyi faipari nagyvállalat irodájaként működött, és azóta is őrzi a cég két tulajdonosának, Darvas Józsefnek és a svájci Alfred la Roche bankárnak a nevét.
A közelmúltban felújított házban kiállításokat, kulturális rendezvényeket tartanak, csodáljuk meg a színes üvegablakokat, és az épület teraszáról a Cion zsinagógára nyíló felejthetetlen kilátást.
Szintén a Bémer térnél kezdődik a sétálóutcává átalakított Fő utca (Calea Republicii), amelynek közepe táján három szecessziós épületre érdemes még odafigyelni: a Stern-palota Komor Marcell és Jakab Dezső,
az Apolló-palota és a Moskovits-palota pedig ifj. Rimanóczy Kálmán tervei alapján épült.
A Sebes-Körös déli oldalán lévő tér (Piaţa Unirii) egyik meghatározó épülete a Komor Marcell és Jakab Dezső nevével fémjelzett, magyaros szecessziós stílusú Fekete Sas Palota (1909).
A dr. Adorján Emil és dr. Kurländer Ede ügyvédek által építtetett, „multifunkcionális” épületben eredetileg – lakások, irodák és üzletek mellett – egy-egy legendás kávéház, vendéglő, szálloda és mozi is működött.
A Nagyvárad egyik szimbólumát jelentő palotát néhány évvel ezelőtt szépen felújították, békebeli hangulatát azonban nem sikerült teljes mértékben visszaadni: színes üvegablakokkal ékesített passzázsában elegáns üzletek helyett gépzenét játszó, fantáziátlan kávézókat találunk.
A szecesszió szerelmeseinek a közeli Nagyvásártér (Piaţa 1 Decembrie 1918) két épületére érdemes még odafigyelniük: a Füchsl-palotára, amelyet egy a borkereskedő testvérpár építtetett, és homlokzatát szőlőfürtök díszítik, valamint a park déli oldalán látható Ullmann-palotára. Ez utóbbi homlokzatának éke a menórát őrző núbiai oroszlánok.
Végül érdemes csak úgy találomra ismeretlen kapualjakba is betekinteni, ugyanis ilyen csodákra is lelhetünk.
A Kolozsvár környéki magyar nyelvi szigetek közül a legjelentősebb Kalotaszeg. Vonzerejét leginkább fehérre meszelt, mesekönyvekbe illő templomok jelentik, a faerkéllyel és négy fiatoronnyal díszített templomtornyok örökre az emlékezetbe vésődnek. A legtöbb templom középkori eredetű, román-gótikus stílusban … Tovább
