A belváros gerincét képező ulica Krupówki sétálóutcán minden a gorálokról szól: az utca elején viseletbe öltözött gorálok várják lovaskocsijukkal a turistákat, az utcát mindkét oldalon gorál népi éttermek szegélyezik, és még az utcai árusok is gorál juhsajtot, úgynevezett oscypeket árulnak. Az utca közelében felkereshetjük a Tátra életét, a gorálok kultúráját bemutató Tátra Múzeumot és a népi szecessziós falfestményekkel díszített Szent család-templomot (a főoltár jobb oldalán látható szobor Szent László magyar királyt ábrázolja). Ha séta közben megpihennénk valahol, Zakopane nagy múltú, 1927 óta működő cukrászdáját, a főutca elején lévő Cukiernia Samantát válasszuk (Felső kép: ©Curioso.Photography/Shutterstock.com).
A központban található, picike, de annál különlegesebb hangulatú régi temetőbe (Stary Cmentarz na Pęksowym Brzysku) a város legnevesebb lakóit, híres írókat, művészeket, tudósokat, síelőket és hegymászókat temették el. A sírok díszítése között több helyen is felbukkannak a jellegzetes, fából faragott úgynevezett „szomorú Jézus” alakok. Ezek a szobrok azt a bibliai pillanatot örökítik meg, amikor Jézus a megkorbácsolását követően, töviskoronával a fején leült megpihenni.
Az úgynevezett „zakopanei stílus” megteremtőjének, Stanisław Witkiewicz építésznek a sírját a bejárattól körülbelül 50 méterre, bal kéz felől, a kerítés előtt találjuk. A Witkiewicz sírjától balra eső fekete márvány síremlék az üdülőtelep népszerűsítéséért oly sokat dolgozó Tytus Chałubiński (1820-1889) varsói orvosé. Ő volt az első, aki komolyabb felfedező túrákat tett a lengyel Tátra hegyei között, emellett behatóan tanulmányozta a helyi gorálok kultúráját is. A Chałubińskitól balra lévő, jóval szerényebb sírban pihen a legendás gorál mesemondó és népzenész, Jan Krzeptowski Sabała (1809-1894). A temetőbe belépve jobb kéz felől a hatalmas „totemoszloppal” jelölt negyedik sír Witkiewicz fiának, az avantgárd drámaíró és portréfestő Witkacynak a szimbolikus sírja.
A temető bejárata mellett feltétlenül nézzünk be az 1847-ben épült régi templomba (Stary Kościół). A népi barokk főoltáron a híres częstochowai Fekete Madonna-kép egyik másolatát látjuk, az oldalfalakon a passió történetét üvegikonokon követhetjük végig. A templomtól jobbra álló, 1800-ban épült kőkápolna (Kaplica Gąsieniców) a legrégebbi egyházi épület Zakopanéban.
Izgalmas betekintést kaphatunk a 19. század végi zakopanei elit életkörülményeibe az eredeti berendezési tárgyaival együtt fennmaradt Willa Kolibában (Muzeum Stylu Zakopańskiego). A jellegzetes zakopanei stílusú nyaraló Stanisław Witkiewicz tervei alapján, 1893-ban épült, Zygmunt Gnatowski néprajzgyűjtő számára. A tulajdonos gorál használati- és dísztárgyakból álló gyűjteményét a bejárattól jobbra lévő szobában helyezték el, a ház többi része gorál motívumokkal díszített bútorokkal és más kiegészítőkkel van berendezve. Witkiewicz több bútort is tervezett, például a földszinti szalon és a hálószoba berendezési tárgyait.
A város legrégibb utcájában, az ulica Kościeliskán maradt fenn a legtöbb eredeti, többségében a 19. század második felében épült gorál faház, a legértékesebbeken emléktábla jelzi az építés évét. A zsindelytetős, mesebeli házak közül különösen a 8-as, 12-es, 38-as, 39-es, 40-es, 52-es, 56-os számú épületekre érdemes egy-egy pillantást vetni, de valamennyi közül a legbájosabb az 1879-ben épült, virágos előkerttel ékesített Willa Cicha (42. szám), amelynek erkélykorlátját öt táncoló nőalak díszíti. A villa vendége volt valaha a lengyel származású, Nobel-díjas fizikus, Maria Curie-Skłodowska.
A legtöbb étterem a főutcán van, szinte mindegyik hagyományos gorál, úgynevezett „regionális” vendéglő. Rusztikus, sokszor zsúfolt környezet, nehéz húsételek, kolbászok és egyéb hagyományos lengyel fogások, esténként pedig élő gorál népzene fogadja az ide betérő vendégeket. Kivétel nélkül mindegyik magas színvonalú, hangulatban, kínálatban alig lehet különbséget tenni közöttük. Igazi tátrai specialitásnak számít a kwaśnica (káposzta, krumpli, bárányhús, gomba), de aki például friss hegyi pisztrángot szeretne vacsorázni, az a Pstrąg Górskiba menjen.
Az 1920-ban épült, csodaszép Willa Harenda néhány évig Jan Kasprowicz, a világirodalom legnagyobb klasszikusait lengyelre fordító szimbolista költő (1860-1926) otthona volt. A ház eredeti berendezési tárgyai nagyrészt megmaradtak, a bal kéz felől eső szobában, szemben a falon például három Witkacy-képet is találunk: kettő Kasprowiczot, egy pedig 30 évvel fiatalabb orosz feleségét ábrázolja. Az épület bal oldalán nyíló teremben Władysław Jarocki festőművész alkotásait állították ki, aki a két világháború között szívesen töltötte idejét itt, apósa villájában. Festészetének középpontjában a Kárpátokban élő egyik ukrán népcsoport, a huculok ábrázolása állt.
Feltétlenül sétáljunk el az épület mögött álló fatemplomhoz is, amely csak a második világháború után került jelenlegi helyére. Zakopanéban ez az egyik legérdekesebb templom, fő vonzerejét a 18. századi, ragyogó színekkel megfestett barokk freskók jelentik. A mennyezeten Máriát, édesanyját, Szent Annát, a gyermek Jézust, illetve Mária megkoronázását láthatjuk; ez utóbbi jelenetet a körülöttük lebegő, barokk hangszereken zenélő angyalok teszik teljessé.
A várostól délkeletre, Jaszczurówkában található kápolna (Kaplica na Jaszczurówce) Stanisław Witkiewicz talán leghíresebb munkája, 1906-ban adták át. Az egyetlen fémszög nélkül épült, gazdagon faragott kápolna bejárata felett megtaláljuk a „szomorú Jézus” jellegzetes alakját. Az oltár két oldalán vessünk egy-egy pillantást a színes üvegablakokra: a jobb oldali a lengyel címert és a híres częstochowai Fekete Madonnát, a bal oldali a litván címert és a litvánok csodatévő Mária-ikonját, a vilniusi Ostra Bramai Szűzanyát ábrázolja. A kápolna neve egyébként a jaszczurka, azaz a „gyík” szóból származik, ugyanis valaha nagy számban éltek errefelé pöttyös szalamandrák.
Az egyik legnépszerűbb tátrai séta a Dolina Rybiego Potoku (Halas-patak) völgyében a lengyel Tátra keleti sarkában meghúzódó, 2000 méternél magasabb hegycsúcsokkal körbevett Morskie Okóhoz (1395 méter) vezet. A Tátra legnagyobb tengerszeme 1902-ig Halas-tó néven Magyarországhoz tartozott. Autóval vagy a zakopanei buszpályaudvarról busszal Polana Palenicáig lehet elmenni, ahonnan kiépített erdei aszfaltúton gyalog folytathatjuk az utat a festői szépségű tengerszemig (2-3 óra). A turistaút egy idő után a piros jelzés mentén halad, így az aszfaltút kanyarjait több helyen levághatjuk az erdei ösvényen. Ha nem akarunk gyalogolni, nyáron lovas kocsival, télen lovas szánon egészen a tengerszem előtt másfél kilométerre lévő Włosienicáig mehetünk, onnan azonban csak gyalog tudjuk folytatni az utat (Fotó: ©akturer/Shutterstock.com).
A Tátra környéke, sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy egész Dél-Lengyelország építészeti szempontból egyik legkülönlegesebb települése Chochołów (ejtsd: „hohouv”). A mesefalu a mai napig őrzi a hagyományos gorál építészet hagyományait, utcái szinte teljes egészében 18-19. században épült, hatalmas gerendákból álló, rendkívül bájos faházakból állnak. Hasonló hangulatúak lehettek a Felvidék hegyi falvai is az első világháborút megelőzően, egy lényeges különbséggel: a gorálok házaik külső falát évente többször alaposan megtisztítják, ezért azok világosak, míg a szlovák oldalon a még megmaradt egy-egy faház sötét színű, azok ugyanis rendszeres tisztítás híján idővel besötétedtek (Fotó: ©MrMR/Shutterstock.com).
A legkönnyebben elérhető magashegységi élményt – valamint páratlan kilátást – a Tátra egyik legmagasabb csúcsa, a lengyel-szlovák határon emelkedő Kasprowy Wierch (1987 m) kínálja: Kuźnicéből az 1936 óta működő felvonóval mindössze 15 perc alatt küzdhetjük le a közel 1000 méteres szintkülönbséget. A buszpályaudvarról rendszeresen járnak autóbuszok Kużnicébe; autóval a Rondónál kell leparkolni, és onnan gyalog 20-30 perces séta a felvonó állomása.
A vállalkozó kedvű turisták csúcsról gyalog is visszatérhetnek Kuźnicébe. Először másfél óra alatt – kifejezetten meredek terepen – lesétálhatunk a Schronisko Murowaniec turistaházig (sárga jelzés), majd onnan további két óra alatt a kékkel jelzett ösvényen Kuźnicéig. Az ezer méteres szintkülönbség megtétele során nagy élményt jelent, ahogyan a sziklákkal borított holdbéli táj fokozatosan sűrű erdővé alakul át.
A második világháború után Kazimierz sokáig Krakkó egyik elhanyagolt, meglehetősen érdektelen külvárosa volt, ahová csak kevés turista tette be a lábát. Szerencsére azonban a 2000-es évektől kezdődően egy ügyes városfejlesztési programnak köszönhetően sikerült újjáéleszteni a városrész eredeti … Tovább
A 750 ezer lakosú város ma is őrzi a középkor meseszerű hangulatát, a gazdag patrícius világ emlékeit, látnivalóit. Az óvárosban szinte semmihez sem nyúltak a 19. század végi európai városrendezési programok idején, és Krakkó a … Tovább
