Máramaros Európa egyik leggazdagabb, élő népi kultúrával rendelkező vidéke, nem véletlen, hogy – Szászföld mellett – Románia nemzetközileg legismertebb, leglátogatottabb területei közé tartozik.  A románok a máramarosi népi hagyományokat az ősi dák kultúrából eredeztetik, az itt élő románokat pedig egyenesen a „szabad dák nép” leszármazottainak tekintik, miután ezt a területet a rómaiak soha nem tudták elfoglalni.
 
Máramarost járva ma is számos helyen találkozhatunk mesébe illő faházikókkal és hatalmas faragott kapukkal, amelyek a hagyomány szerint a ház lakóit védik a gonosz erőktől.  A népviselet különösen télen igen látványos: fehér posztókabát és hagyományos bocskor, ami alól az asszonyok esetében kikandikál az összetéveszthetetlen, máramarosi fekete-piros csíkos kötény.  A legismertebb látnivalónak azonban a „máramarosi gótika” alkotásai, a fatemplomok számítanak, amelyek különleges, égbe nyúló faszerkezetükkel és meglepő épségben fennmaradt, a középkori emberek népi hiedelemvilágát tükröző falfestményeikkel nyűgözik le a látogatókat.  Máramarosért különösen a franciák lelkesednek, az utóbbi években egyre több francia család vásárolt magának egy-egy lebontásra ítélt faházat.  Az élénk francia kapcsolatoknak köszönhetően ne csodálkozzunk azon se, ha egy-egy isten háta mögötti falu pópája vagy egy-egy szövőasszony ékes francia nyelven szeretne velünk társalogni.
 
A történelmi Máramaros vármegye egykori székhelye, Máramarossziget – vagy ahogyan a helyi magyarok hívják, „Sziget” – valaha izgalmas, sokszínű, nagyrészt zsidó identitású város volt.  A magyarországi faipar és sóipar egyik központjának számított, ide szállították feldolgozásra a sót a máramarosi bányákból és tutajon a fát a Kárpátok hegyeiből.  Ez a jellegzetes monarchiabeli város még mindig őriz valamit egykori gazdagságából és különleges hangulatából, érdemes felfedezni rejtett kincseit.  Bár ma már lakóinak alig egyötöde magyar, meglepően sokan beszélik a nyelvet, úgyhogy bátran lehet magyarul próbálkozni.
 
 A mai Máramaros közigazgatási központja a nagy múltú bányaváros, Nagybánya.  Legfontosabb jövedelemforrása évszázadokon keresztül a város határában fekvő arany- és ezüstbányák, valamint a 15-17. században virágkorát élő pénzverde volt.  Gyönyörű fekvése miatt választották Nagybányát székhelyül a magyar képzőművészet máig legnagyobb hatású alkotóközpontjának művészei, akiknek alkotásaiból gazdag gyűjteményt őriznek a város képtárában.  Nagybánya régi városközpontja az utóbbi években valósággal újjászületett, vendéglői, kávézói egyelőre egyedülállónak számítanak máramarosi viszonylatban.