Zakopane és a lengyel Tátra

A Magas-Tátra északi lábánál elterülő Zakopane, Lengyelország „téli fővárosa” Közép-Európa egyik legkarakteresebb üdülőhelye, élő hagyományokkal és dinamikus jelennel.  A kelet-európai üdülőhelyekhez szokott turisták közül sokakat meglep a szolgáltatások magas színvonala, a gorál faházak között megbúvó kozmopolita világ, s nem utolsósorban az itt élők nem mindennapi vendégszeretete.
 
Zakopane és vele együtt a Tátra Lengyelország feldaraboltságának közel másfél évszázada alatt a nemzet egységének és a lengyel identitásnak a jelképe volt, és ezt a szimbolikus szerepét a mai napig megőrizte.  Az apró gorál falu a 19. század közepétől kezdve népszerű gyógyüdülőhelyként vált ismertté, amit a légúti betegségek gyógykezelésére javallott hegyi levegőjének köszönhetett.  A század vége felé a csodálatos táj és a gorál népművészet által idevonzott lengyel művészvilág elegáns villákat vásárolt Zakopanéban, sőt sokan végleg le is telepedtek itt. Jó néhány épület eredeti állapotban, a belső berendezési tárgyakkal együtt fennmaradt, s a mai napig a századelő lengyel művészelitjének kifinomult ízlésvilágáról tanúskodik.  Ha bekukkantunk ezekbe a kultikus otthonokba, melankolikus világra, regénybe illő élettörténetekre számíthatunk.
 
Az első világháború után Zakopane fokozatosan túra- és síközponttá alakult, ahol számos rangos rendezvényt, egyebek mellett sívilágbajnokságokat is tartottak.  A hegyvidéki környezet ellenére igazi várossá nőtte ki magát, miközben sikeresen elkerülte a szlovák üdülőhelyek sorsát: nem csúfították el hatalmas, környezetidegen betonszállókkal, az épületek nagy részét a mai napig fából, a hegyvidéki építészet formavilágának alkalmazásával építik.  Zakopane ezzel párhuzamosan a kortárs lengyel művészet központjává vált: sorra létesültek a múzeumok, művészeti galériák, a mai napig működik egy avantgárd színház, és a különböző rendezvények révén egyre inkább meghódítja a jazz is.
 
Bár egyre több külföldi fedezi fel, Zakopane a belföldi turizmus fellegvára maradt, a krakkóiak hétvégenként valósággal megrohamozzák a várost.  Ha a Tátra szlovák oldalát túlságosan csendesnek és unalmasnak találjuk, itt épp az ellenkezőjét tapasztaljuk:  Zakopane késő estig pörög, a belvárosban mozdulni sem lehet az autóktól, és sajnos a levegő minősége is inkább a nagyvárosokéra emlékeztet.  Csomagolásnál érdemes észben tartani, hogy Zakopanéban lényegében mindig hideg van; esténként még nyár közepén is erősen lehűl a levegő, a téli hideg pedig akár már szeptemberben beállhat.  Télen téli gumi és hólánc nélkül soha ne induljunk útnak.

   

KAPCSOLÓDÓ KÖNYVEK