Ukrajna

  • Terület: 603 700 km2
  • Lakosság: 44,2 millió (Krím-félszigettel)
  • Főváros: Kijev (2,9 millió fő)
  • Hivatalos nyelv: ukrán
  • Várható élettartam: 72 év
  • Egy főre eső GDP vásárlóerő paritáson: 9,7 ezer USD (magyar 33,7 ezer USD)
  • Etnikai összetétel: ukrán (78 %), orosz (17 %)

 

Politika

Az 1991-ben függetlenné vált Ukrajnának geopolitikailag a mai napig nem sikerült stabilizálnia magát: „kompországként” vergődik az euróatlanti integráció, azaz hosszabb távon az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás, valamint az orosz befolyási övezet között. Ez a fő törésvonal képződik le legtöbbször a belpolitikában is, ennek alapján szokták a legtöbb politikust, elnököt besorolni egyik vagy másik táborba.
 
Földrajzi megosztottság
Ukrajna politikai erőviszonyai, a különféle pártformációk az elmúlt közel három évtizedben folyamatosan változtak. Mindazonáltal az elemzők legfontosabb összefüggésként a Dnyeper folyónak az ország kulturális-ideológiai megosztottságát jelző szerepét szokták kiemelni, amely szinte valamennyi választás alkalmával beigazolódik: a folyótól nyugatra fekvő, valaha Lengyelországhoz, illetve a Habsburg Monarchiához tartozó területeken inkább a demokratikusabb, az ukrán nemzeti érdekeket és a nyugati integrációt előtérbe helyező pártokra szavaznak, míg a folyótól keletre – ahol a több évszázados orosz uralom következtében jelentős orosz kisebbségek is élnek – az oroszbarát erőket támogatják. Ez utóbbiak erőteljesen hangsúlyozzák az Oroszországgal való együttműködés fontosságát és az orosz kisebbség jogainak védelmét. Miután Ukrajnában a nyugati orientáció és a – gyakran az országban élő kisebbségek ellen irányuló – ukrán nacionalizmus a politikai életnek ugyanarra az oldalára esik, a kárpátaljai magyarok a választások alkalmával nehéz dilemma elé kerülnek.
 
A narancsos forradalom (2004)
Miután Ukrajna államformáját tekintve elnöki köztársaság, azaz a végrehajtó hatalom nagyobb része az elnök kezében összpontosul, az ország politikai életében kiemelkedő jelentősége van a kétfordulós elnökválasztásnak. A 2004-es választást formálisan az oroszbarát, a már tíz éve uralmon lévő Leonyid Kucsma elnök politikáját folytató Viktor Janukovics nyerte meg, de választási csalásra való hivatkozással a nyugatbarát, nacionalista ellenzéknek sikerült új választást kikényszerítenie. A heteken át tartó tömegtüntetések eredményeképp megismételt választásokat az ellenzék vezetője, Viktor Juscsenko nyerte. A győzelem után eufórikus hangulat alakult ki Ukrajnában, sok szavazó szemében ez a politikai fordulat jelentette a valódi rendszerváltást.
 
Juscsenko szövetségeseként lépett fel a lenszőke hajfonatáról ismertté vált üzletasszony, Julija Timosenko, akit Juscsenko később két alkalommal is miniszterelnöknek nevezett ki. Az új hatalom azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az ígéretek nagy része a választók szerint nem teljesült. A 2010-es választáson a narancsos forradalom véget ért, a szavazók az ezúttal elnöki pozícióra pályázó Timosenkóval szemben hatalomba emelték a választási csalás miatt korábban elkergetett Janukovicsot.
 
A méltóság forradalma (2014)
Miután 2013 novemberében Janukovics elnök – orosz nyomásra – elállt az Európai Unióval kötendő társulási szerződés aláírásától, európai uniós zászlók alatt több hónapig tartó tüntetések kezdődtek Kijev főterén, a Majdanon. A tüntetések februárra véres összecsapásokba torkolltak, a hatalom erőszakot alkalmazott a tüntetőkkel szemben, több mint százan haltak meg. A tüntetések hatására az elnöknek távoznia kellett a hatalomból, azonban Ukrajna keleti és déli területein hatalmas, Janukovics-párti, Oroszországgal szimpatizáló tüntetések robbantak ki, és rövidesen szakadár erők vették át az irányítást a Krímben és a Donyec-medencében.
 
Petro Porosenko elnök (2014-19)
Janukovics bukását követően az euroatlanti integráció elkötelezett hívének tartott Porosenko került az elnöki székbe. Az új elnök rövidesen megkötötte a társulási szerződést az Európai Unióval, amely egyebek mellett közös szabadkereskedelmi térséget hozott létre az EU és Ukrajna között. Porosenko ugyanakkor kiszolgálta az ukrán nacionalizmust, amely nagyrészt a hadsereg megerősítésében, a kelet-ukrajnai szakadárok megfékezésében testesült meg. Az ő elnöksége idején született meg a hírhedt, az ukrán nyelv szerepét erősítő oktatási törvény is, amely a kárpátaljai magyarok nagy részét szembefordította az elnökkel.
 
Volodimir Zelenszkij elnök (2019-)
2019 tavaszán Porosenko megbukott, és a szintén Nyugat-barát, de az oroszokkal látszólag békülékenyebb, megegyezésre törekvő Zelenszkijt nagy fölénnyel, 73 százalékkal választották elnöknek. Az eredetileg színészként, humoristaként ismert, orosz anyanyelvű Zelenszkijnek – egyedülálló módon – a nyugat-ukrajnai nacionalista szavazókat ugyanúgy sikerült megszólítania, mint a kelet-ukrajnai, hagyományosan oroszbarát lakosságot. Az elittől távol álló, őket keményen ostorozó Zelenszkij Porosenkóhoz képest határozottabb ígéretet tett a korrupcióval szembeni szigorú fellépésre, és jóval nagyobb empátiát mutatott az emberek anyagi nehézségeivel szemben. Megválasztását követően Zelenszkij előrehozott választásokat írt ki, amelyet a semmiből létrehozott pártja, „A nép szolgája” szintén fölényesen, a pártlistákra leadott szavazatok 44 százalékával megnyert.
 
A nyugati integráció
Az oroszok biztonsági okokból azt szeretnék, ha Ukrajna ütközőállam maradna a NATO és Oroszország között, ezért mindent megtesznek azért, hogy az ország nyugati integrációját fékezzék. Ennek ellenére a 2014-es fordulat óta a Nyugat felé való közeledés, úgy tűnik, feltartóztathatatlanul halad előre. Az Európai Unióval kötött társulási szerződésen kívül ennek egyik legfontosabb jele, hogy 2017-től kezdve az ukrán állampolgárok vízummentesen utazhatnak az EU-ba. Az EU és NATO-tagság elérését, mint az ukrán állam egyik legfontosabb célkitűzését a 2019-es választások előtt alkotmányba foglalták, nehogy egy későbbi politikai vezetés visszafordíthassa a folyamatot. Céldátum még nem lett kitűzve, de azt mindenesetre rögzítették, hogy 2023 előtt a csatlakozási folyamatoknak el kell kezdődniük.
 
A demokrácia helyzete
Az oligarchák óriási hatalma és a súlyos korrupció ellenére a posztszovjet világ többi országához képest pezsgő demokrácia van Ukrajnában. A politikai vezetők, a pártok és az elitek váltják egymást a hatalomban, a médiában különféle politikai irányzatok képviseltetik magukat, a választási csatározások során nyílt vitákban mérik össze felkészültségüket a jelöltek. Nem véletlen, hogy a demokrácia helyzetét a világ valamennyi országában évről évre megvizsgáló Freedom House 2019-es jelentése szerint Ukrajna 100 pontból viszonylag sokat, 60-at kapott (Magyarország 70-et). A demokratikusabb politikai élet miatt sokan jóval civilizáltabb országnak tartják Ukrajnát Oroszországnál, Putyin rendszere a demokratikus meggyőződésű ukránokat kifejezetten félelemmel tölti el (a Freedom House mindössze 20 pontra értékelte Oroszországot).
 

Az ukrán-orosz konfliktus

A Krím Moszkva általi annektálása és a Donyec-medencében zajló ukrán-orosz fegyveres konfliktus miatt felerősödött az ukrán nacionalizmus, sokan tartanak az ország szétesésétől. Az ukrán és a nyugati közvélemény orosz agresszióként, Ukrajna és Oroszország közti háborúként tekint a keleti területeken folyó harcokra, amelynek során a kisebbségi jogok védelmezőjeként fellépő Moszkva valójában eszköznek használja az orosz kisebbséget a területi terjeszkedéshez, Ukrajna destabilizálásához. Oroszország ugyanakkor hivatalosan tagadja, hogy saját katonáival részt venne a háborúban, az orosz állaspont szerint polgárháború zajlik Ukrajnában.
 
Krím-félsziget
A félszigetet 1954-ben, az orosz–ukrán egyesülés 300. évfordulóján „ajándékozta” Hruscsov szovjet vezető Ukrajnának annak ellenére, hogy a lakosság közel 60 százalékban orosz nemzetiségű, illetve körülbelül 80 százalékban orosz anyanyelvű. Janukovics elnök 2014 eleji bukását követően orosz katonák pillanatok alatt, lényegében ellenállás nélkül megszállták a Krímet, Moszkva ugyanis leginkább attól tartott, hogy Ukrajna új, nyugatbarát irányváltása veszélyezteti a Krímben állomásozó orosz flotta biztonságát. A helyi orosz vezetők rövidesen – az elszakadást 97 százalékban támogató – népszavazást szerveztek a félsziget függetlenné válásáról (amelynek legitimitását, hivatalos eredményét sokan kétségbe vonják), majd az Ukrajnától „elszakadt” terület azonnal csatlakozását kérte Oroszországhoz. Az önrendelkezési jog gyakorlásának beállított döntést a nemzetközi közösség sokkal inkább a Krím orosz annexiójaként, a szuverén Ukrajna területi integritása elleni támadásként értékelte, és a határváltozást a mai napig nem ismeri el.
 
Donyec-medence
A Krím-félsziget után a Donyec-medencét alkotó úgynevezett donyecki és luhanszki régiókban a legmagasabb az orosz etnikum aránya, megközelíti a 40 százalékot. A két régióban a tüntetések 2014 tavaszán fegyveres konfliktussá fajultak, amelynek során a helyi szakadár erők – minden bizonnyal orosz katonai támogatással – átvették a hatalmat a központi ukrán kormányzattól, és krími mintára kikiáltották a saját, független „népköztársaságukat”. Kijev azóta is igyekszik visszaszerezni a szuverenitását az „orosz megszállás” alatt állónak tekintett terület felett, a katonai konfliktusban ez idáig 13 ezren vesztették életüket.
 
Moszkva számára a Donyec-medencében folyó háború nem egy sikertörténet: a Krím-félszigethez hasonló annexióra minden bizonnyal nem fog sor kerülni, ugyanakkor a háború miatt az ukránok nagy részét sikerült végleg elidegeníteni Oroszországtól. Az orosz kisebbség számára csalódást okozhatott, hogy a szakadár államokat Moszkva nem ismerte el, helyette 2019-ben egyszerűsített eljárás keretében orosz állampolgárságot kezdett el osztogatni az ott lakók számára. Pozitív előrelépést jelenthet, hogy az ukrán és az orosz vezetésnek a közelmúltban sikerült megállapodni a Donyec-medence különleges státuszának megteremtéséről, valamiféle autonómia megadásáról, ez azonban az ukrán nacionalista erők számára egyelőre elfogadhatatlan kompromisszumnak tűnik.
 

Gazdaság

Oroszország után Európa legnagyobb területtel bíró állama világviszonylatban is szegénynek számít, az életszínvonal jelenleg Indiával mérhető össze. A kommunizmus összeomlása óta végrehajtott különböző gazdasági kísérletek csekély eredményt hoztak, az Európai Unió és Oroszország között vergődő ország elszigeltségét, úgy tűnik, leginkább a gazdasága szenvedi meg.
 
Ukrajna Európában
Az európai országokhoz képest Ukrajna gazdasági elmaradottsága mellbevágó, egyedül Moldova szegényebb nála. Vásárlóerő paritáson számolva Ausztria egy főre eső GDP-je öt és félszerese az ukrajnainak, és talán még ennél is meglepőbb, hogy három évtizeddel a Szovjetunió összeomlása után már a szomszédos Oroszországban is körülbelül háromszor jobban élnek az emberek. Ebből a szegénységből Lemberg pazar, nyugat-európai nagyvárosokot idéző központjában semmit nem érzékel a látogató.
 
A gazdaság helyzete
A gazdasági növekedést továbbra is fékezi a politikai bizonytalanság, a nehezen átlátható jogi környezet, a még mindig magas korrupció és a kevéssé hatékonyan működő állami vállalatok magas aránya. A nyugati tőke sokáig csekély érdeklődést mutatott az ukrán üzleti lehetőségek iránt, leginkább az olcsó munkaerő és az Ukrajnában fellelhető nyersanyagok – például a fa – keltette fel a cégek érdeklődését. Az elmúlt években jelentős változások történtek ezen a téren, különösen az informatikai szektorban jelentek meg külföldi befektetők. A jóval vonzóbb fizetések miatt a lakosság jelentős része külföldön, főként a szomszédos közép-­európai országokban vállal munkát (egyes becslések szerint körülbelül egymillió ukrán dolgozik Lengyelországban), ami miatt még nagyobb terhet jelent az államnak a népesség egyre növekvő aranyát kitevő nyugdíjasok eltartása. A kelet-ukrajnai háború szintén súlyos hatással van a gazdaságra, egyes felmérések szerint az ukrán GDP egyötöde erre megy el.
 
A 2014-es irányváltás
Porosenko hatalomra kerülésével gazdasági irányváltás történt Ukrajnában. Az új elnök az oroszok helyett a nyugati világ felé fordult, és az IMF-fel kötött megállapodásnak megfelelően liberális gazdaságpolitikát folytatott. A GDP 2015-ben nagy mértékben, közel 10 százalékot zuhant, azonban már a következő évben sikerült – évi 2-3 százalékos – növekedési pályára állítani a gazdaságot.
 
Miután Oroszország hosszú éveken keresztül az olcsó gáz ellenében igyekezett politikai befolyást szerezni Ukrajnában, Porosenko egyik legfőbb célkitűzése az orosz gázfüggőség felszámolása volt. Ukrajna világpiaci áron az Európai Unióból kezdte el beszerezni a gázt, amelynek következtében a korábbi fogyasztói gázárak a többszörösére emelkedtek, valóságos sokkhatást gyakorolva az európai jövedelmek töredékéből élő ukrán lakosságra. Politikai szempontból a helyzetre nincs igazán megoldás: ha valaki Oroszországtól vásárol olcsó gázt, azt azonnal oroszfüggéssel vádolják, ha Nyugatról drágán veszi meg, akkor elviselhetetlen terhet tesz az emberek nyakába.
 

Népesség, nyelv, vallás

Az önálló ukrán identitás megteremtése és megerősítése az ország függetlenné válása óta folyamatban van, miközben az oroszok közül sokan például nem is tekintik külön népnek az ukránokat. Az ország a rendszerváltás óta súlyos demográfiai válságon megy keresztül, lakossága közel nyolcmillió fővel csökkent. Az Ukrajnában élő nyolcmilliós orosz közösség Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét alkotja.
 
A népesség összetétele
Ukrajna lakosságát a Krím-félszigettel együtt körülbelül 44 millió főre becsülik, amelynek a 2001-es népszámlálás szerint 78 százaléka volt ukrán és 17 százaléka orosz. A függetlenné válás óta jelentős átrendeződés történt az ukrán többség és az orosz kisebbség egymáshoz viszonyított arányában, az ukránok aránya mintegy hat százalékkal nőtt, az oroszoké öt százalékkal csökkent. A változás egyrészt az oroszok asszimilációjának, másrészt a tömeges elköltözésüknek tudható be. A magyarok Ukrajna hatodik legnagyobb nemzeti kisebbségét alkotják, legnagyobb részük, mintegy 150 ezren Kárpátalján élnek, rajtuk kívül jelentős román, bolgár, lengyel és tatár közösségek találhatók az országban.
 
Hivatalos nyelv
Ukrajna függetlenné válásával az ország egyedüli hivatalos nyelve az ukrán lett, bár az orosz kisebbség szerette volna az orosz nyelvet is hivatalos nyelvvé tenni. Jóllehet az ország népességének több mint háromnegyede ukránnak vallja magát, a lakosság körülbelül fele a mindennapi életben – különösen a keleti területeken és a városokban – még ma is az oroszt használja. Az ukrán nyelv egyébként egy önálló keleti szláv nyelv, az oroszhoz képest a különbség nagyobb, mintha egyszerűen az orosz nyelv egyik dialektusának tekintenénk (nagyjából a német és a holland nyelv közti különbséghez hasonlítható).
 
Oktatási törvény
A 2017-ben elfogadott oktatási törvény az ukrán nyelv szerepét kívánja erősíteni a közoktatásban és a közélet számos területén. Az Ukrajnában élő kisebbségek – köztük a kárpátaljai magyarok – az anyanyelven történő oktatás súlyos korlátozását és az asszimiláció veszélyét látják a törvényben, míg sok ukrán leginkább az orosz befolyás csökkentésének eszközeként tekint rá.
 
Ukrán ortodox egyház
Szintén az orosz-ukrán távolodást segíti elő, hogy 2018 októberében az ukrán ortodox egyház hivatalosan is, azaz a konstantinápolyi pátriárka által elismerten elszakadt az orosz ortodox egyháztól, és nemzeti egyházként működik tovább. Az ukrán lakosság 65 százaléka vallja magát ortodox vallásúnak.