Bosznia-Hercegovina

  • Terület: 51 129 km2
  • Lakosság: 3,5 millió
  • Főváros: Szarajevó (413 ezer fő)
  • Hivatalos nyelv: bosnyák, szerb, horvát
  • Várható élettartam: 77,3 év
  • Egy főre eső GDP vásárlóerő paritáson: 12,7 ezer USD (magyar 29,4 ezer USD)
  • Vallási megoszlás: muszlim (51%), görögkeleti (31%), római katolikus (15 %)

Daytoni békeszerződés

A második világháborút követő legsúlyosabb európai katonai konfliktust, a négy éven át tartó, mintegy százezer ember halálát követelő boszniai háborút az Egyesült Államok-beli Dayton városa mellett, egy légitámaszponton megtartott béketárgyalás zárta le 1995 végén.  A kitűnő amerikai diplomatának, Richard Holbrook-nak három hetes kemény alkudozás eredményeképp sikerült az egymást halálos ellenségnek tekintő Alija Izetbegović bosnyák elnök, Slobodan Milošević szerb elnök és Franjo Tuđman horvát elnök között egyezséget kovácsolnia.
 
A Bosznia-hercegovinai Föderáció és a Szerb Köztársaság
Kiindulópontként a nemzetközi közösség ragaszkodott Bosznia-Hercegovina, mint egykori jugoszláv tagköztársaság szuverén államként történő fenntartásához, méghozzá a köztársaság eredeti határai között.  A békeszerződés ugyanakkor az országon belül két területi entitást hozott létre: középen és nyugaton az ország területének 51 százalékát kitevő, főként bosnyákok és horvátok által lakott Boszniai-hercegovinai Föderációt, míg északon és keleten az ország 49 százalékát lefedő, túlnyomórészben szerbek által lakott Szerb Köztársaságot.
 
Az új alkotmányos rendszer igyekezett egyensúlyt teremteni a három etnikai közösség politikai motivációi között.  A szerbek függetlenedni szerettek volna, ezért kaptak egy nagymértékben önálló, erősen centralizált irányítás alatt álló „köztársaságot”, amelynek már önmagában a neve egy önálló állam illúzióját kelti, ráadásul alig különbözik a szomszédos Szerbia Köztársaságétól, azaz Szerbiától.  A bosnyákok ragaszkodtak az egységes és szuverén Bosznia-Hercegovina fennmaradásához, amely a nehézségek ellenére a mai napig létező realitás, míg a horvátok önigazgatási igénye a széleskörű helyi autonómiát biztosító kantonrendszerben testesül meg.  A főváros, Szarajevó legnagyobb része a Bosznia-hercegovinai Föderációhoz került, csak néhány, túlnyomó részben szerbek által lakott külváros került szerb irányítás alá.
 
Brčkói Körzet
A két nagy területi egységen kívül az északon fekvő Brčko városa körül, egy etnikailag rendkívül kevert területen létrehoztak egy Budapest területéhez hasonló méretű minitartományt, Brčkói Körzet néven.  A terület geopolitikailag stratégiai jelentőségű volt, ugyanis egyrészt keskeny korridorként szolgál a Szerb Köztársaság keleti és nyugati területei között, másrészt rajta keresztül vezet az egyetlen útvonal a Boszniai-hercegovinai Föderáció és Horvátország északi része között.  A várost mindkét fél magának követelte a daytoni tárgyalások során, végül kompromisszum született:  Brčko felett a két nagy entitás közösen gyakorolják a szuverenitást, a valóságban a Brčkói Körzet egy kvázi önálló városállamként működik.
 
A dualista állam felépítése
Az országot alkotó két területi entitás szokatlanul nagy szuverenitással rendelkezik, saját zászlójuk, parlamentjük és kormányuk van, maguk irányítják a belügyi kérdésektől kezdve a kultúrán keresztül az egészségügyig a mindennapi életet érintő legfontosabb területeket.  A szövetségi szint feladata a külügyi kérdések, a honvédelem és a közös pénzügyi rendszer működtetésében merül ki, amely összeségében nagyon emlékeztet az Osztrák-Magyar Monarchia, mint dualista állam konstrukciójára.  Ezen felül a Boszniai-hercegovinai Föderáció közigazgatását még tovább decentralizálták: a terület – svájci mintára – tíz úgynevezett kantonból áll, amelyek szintén nagy mértékű autonómiával rendelkeznek.
 
A három etnikai közösség közti egyensúlyteremtés igénye a legfőbb hatalmi szervek működésében is szigorúan érvényesül.  Az állam élén három – bosnyák, szerb és horvát – tagból álló elnökség áll, amelynek tagjai az elnöki posztot egymás között rotációs alapon nyolc havonta cserélik.  (Az első hallásra demokratikusnak tűnő rendszert az Emberi Jogok Európai Bírósága 2009-ben diszkriminatívnak ítélte, tekintettel arra, hogy más nemzetiségű állampolgárok nem lehetnek az elnökség tagjai.)  A szövetségi parlament kétkamarás, a képviselőház tagjait az állampolgárok közvetlenül választják, azonban a felsőház 15 tagját a két nagy entitás parlamentje delegálja, ugyancsak kínosan ügyelve egyenlő erőviszonyokra (5 szerb, 5 bosnyák, 5 horvát képviselő).
 
Az Európai Unió által kijelölt nemzetközi főmegbízott a daytoni megállapodás rendelkezéseinek betartása felett őrködik.  A főmegbízott rendkívüli hatalommal rendelkezik, ha szükségesnek látja, beleszólhat jogalkotásba és elmozdíthat közhivatalt betöltő személyeket.  Az országban állomásozó nemzetközi békefenntartó erők kezdetben NATO irányítás alatt álltak, de 2007-től kezdve ezzel is az Európai Unió foglalkozik.
 
Sikeresnek tekinthető a daytoni béke?
A daytoni megállapodás egy komplikált, bürokratikus alkotmányos rendszert hozott létre, amely a nehézségek ellenére már több mint húsz éve változatlan formában működik.  A három államalkotó nemzet egymástól való félelmei miatt a rendszer tele van biztonsági garanciákkal, az etnikumok közötti kiegyensúlyozó mechanizmusokkal, amely hosszútávon nehezítik a döntéshozatalt, a közigazgatás hatékony működését.
 
A garanciák ellenére ugyanakkor nem szűnt meg az etnikai alapú politizálás.  Még mindig nacionalista hívószavakkal, a saját közösség „védelmével” tudják a politikusok a legtöbb szavazót megszólítani, bár a társadalom egyre nagyobb része fordul el a gyűlöletkeltésért felelősnek tartott politikusoktól.  A Balkán „Svájcát”, azaz az etnikumok feletti közös boszniai identitást tehát egyelőre nem sikerült széles körben elfogadtatni, a szerbek nagy része ma inkább Belgrádra, sok horvát pedig inkább Zágrábra figyel.  A békeszerződés legfontosabb célja azonban teljesült: Boszniában sikerült tartós békét teremteni.
 
Háborús bűnösök
A hágai Nemzetközi Bíróság 2016-ban hozott ítéletet a délszláv háború idején a Szerb Köztársaság elnöki posztját betöltő Radovan Karadžić ellen, majd egy évvel később a boszniai szerb hadsereg főparancsnokával, a srebrenicai vérengzés első számú felelősének tartott Ratko Mladić-csal szemben.  Karadžićot 2008-ban, Mladić pedig 2011-en sikerült csak elfogni, mindketten hosszú évek óta Szerbiában bujkáltak.
 

Politika

A viszonylagos stabilitás ellenére szeparatista törekvések, szé­leskörben elterjedt korrupció és hosszútávú politikai koncepciók hiánya jellemzi Bosznia-Hercegovina belpolitikáját.  Külpolitikai téren egyik oldalról az európai integráció lassú léptékű előrehaladása, másik oldalról az orosz és a török befolyás erősödése figyelhető meg.
 
NATO és az Európai Unió
Bosznia a mai napig nem tagja sem a NATO-nak, sem az Európai Uniónak.  Az ország 2006-ban csatlakozott a NATO Békepartnerség nevű programjához; a programot a kelet-európai országok részére hozták létre, és sok esetben a későbbi csatlakozás előszobájának számít.
 
2015-ben lépett hatályba a Stabilizációs és Társulási Megállapodás Bosznia és az EU között, rá egy évvel az ország hivatalosan is benyújtotta a csatlakozási kérelmét.  A csatlakozás várható időpontját illetően egyelőre nincs konkrét dátum, mindenesetre a nehezen működő államapparátus komoly akadályt jelent a csatlakozási folyamat, a jogharmonizáció előrehaladásában.
 
Belpolitikai viszonyok
A szétaprózódott pártstruktúra miatt a legkülönbözőbb irányultságú és etnikai hátterű pártok kényszerülnek koalíciót kötni, ami nem megy könnyen, a 2010-es választások után például 16 hónap elteltével sikerült csak kormányt alakítani.  A közéletben a szakmai szempontok helyett leginkább a politikai kapcsolatok a meghatározók, a pártok és a mögöttük álló holdudvarok ennek megfelelően osztják fel egymás között az állami pozícióikat.  A túlburjánzó bürokrácia, valamint az ország szegénységéhez képest rendkívül magas állami fizetések méltán irritálják a közvéleményt, ráadásul hatalmas terhet rónak a különböző szintek költségvetésére.
 
A politikusokkal szembeni elégedetlenség, a szegénység és a korrupció 2014 elején társadalmi robbanáshoz vezetett.  Miután néhány tuzlai vállalat bezárása miatt több ezer ember vált hirtelen munkanélkülivé, óriási, sokszor erőszakos, azonban a lakosság túlnyomó többsége által támogatott tüntetéshullám söpört végig elsősorban a Bosznia-hercegovinai Föderációhoz tartozó területeken.  Néhány hónappal később soha nem látott árvizek pusztítottak, súlyos károkat okozva a gazdaságnak.
 
A Szerb Köztársaság kiválik?
A Szerb Köztársaság elszakadásáról szóló népszavazás kiírása – különösen Koszovó 2008-as függetlenné válása óta – egyre erőteljesebb igényként merül fel, ezt azonban a központi kormányzat és a nemzetközi közösség egyaránt hevesen ellenzi.  Maga a köztársaság legjelentősebb politikusa, Milorad Dodik is a függetlenné válásban látja a Szerb Köztársaság jövőjét.  Az önrendelkezési jog gyakorlásának korlátozása – bármilyen fontos biztonságpolitikai okokra való hivatkozásokkal történik is – a szerb közvélemény széles rétegei számára diszkriminatívnak, önkényesnek tűnik.
 
Orosz és török kapcsolatok
A muszlim közösség körében egyre erősebb a mai Törökország kulturális befolyása, sokan aranykorként tekintenek vissza az Oszmán Birodalom korára.  A törökök a gazdaságban is jelen vannak, a tervek szerint például török pénzügyi támogatással épülne meg a Belgrádot Szarajevóval összekötő autópálya.  A boszniai szerbeknél a „nagy testvér” ideája Oroszországban testesül meg.  Az oroszok Szerbia után a második legfontosabb befektetőnek számítanak a Szerb Köztársaságban, ráadásul Milorad Dodik kitűnő viszonyt ápol Putyin orosz elnökkel.
 
Demokrácia-index
Bosznia-Hercegovina demokrácia-indexe a demokrácia helyzetét a világ valamennyi országában évről évre megvizsgáló Freedom House 2018-as jelentése szerint az egyik leggyen­gébb Európában.  100 pontból mindössze 55-öt kapott, nála csak Fehéroroszország, Oroszország és Koszovó teljesített rosszabbul.

Gazdaság

Gazdasági téren még a Balkánon belül is sereghajtónak számít Bosznia-Hercegovina.  Az 1992-1995 közti háború pusztításait a mai napig nem sikerült teljesen kihevernie, a szükséges reformok pedig rendre elmaradtak az elmúlt években.
 
Az ország helye Európában
Bosznia Európa legszegényebb országai közé tartozik, gazdasága az osztrák gazdaság teljesítményének 5 százalékát sem éri el.  Az egy főre eső, vásárlóerő paritáson számolt GDP alapján Európában csak Albánia, Ukrajna és Moldova szegényebb nála.
 
Újjáépítés a háború óta
A boszniai háború eredményeképp egyes becslések szerint 80 százalékkal zuhant a gazdaság teljesítménye, amit a daytoni békeszerződés létrejötte után érkezett rengeteg külföldi segélynek csak részben sikerült orvosolnia.  Az ország mai fizetőeszközét, a konvertibilis márkát 1998-ban vezették be, neve a háborút követően az országban széles körben elfogadott német márkából ered.  Árfolyamát az akkori német márkához, majd annak megszűnése után az euróhoz kötötték.  A 2000-es évek dinamikus, 4-6 százalékos növekedését a 2008-as válság vetette vissza, azóta pedig jóval mérsékeltebb szinten, 2-3 százalék körül mozog a GDP éves növekedése.
 
Mik a főbb problémák?
A gazdaság beindításának legfőbb akadályát az állam működését átszövő korrupció, a bürokratikus ügyintézés és a szakképzett munkaerő elvándorlása jelenti.  Az egészen elképesztő, 40 százalék körüli munkanélküliség páratlannak számít Európában, bár a papíron munkanélküliek egy része feltehetően a fekete gazdaságban dolgozik.  Az állam nehézkes működése miatt a gazdasági reformokat megalapozó törvények nehezen születnek meg.
 

Népesség

A délszláv háború alatt és az azóta eltelt időszakban a lakosság számának drasztikus csökkenése következett be.
 
A népességcsökkenés mértéke
1991-ben, a délszláv háborút megelőzően még több mint 4,3 millió lakosa volt Bosznia-Hercegovinának, azóta az ország – a háborús pusztításoknak, az elvándorlásnak és az alacsony születésszámnak köszönhetően – elveszítette a lakosságnak közel 20 százalékát.  Jelenleg a termékenységi ráta 1,4, amely óriási visszaesést jelent a még az 1960-as években is jellemzően 4-hez közel álló rátához.
 
A népesség összetétele
A legutolsó, 2013-as népszámlálás során a lakosság 50 százaléka bosnyáknak, 30 százalék szerbnek és 15 százalék horvátnak vallotta magát.  Ezek az arányok jelentős elmozdulást mutatnak a bosnyákok javára, miután a második világháború után Bosznia-Hercegovina lakóinak mindössze 30 százaléka vallotta magát bosnyáknak, 44 százaléka szerbnek és 23 százaléka horvátnak.  A legnépesebb kisebbséget a romák alkotják, számuk a becslések szerint megközelíti a 100 ezer főt.