Udvarhelyszék: Szent László nyomában

Akik csak néhány napra érkeznek Székelyföldre, Szovátán kívül általában Udvarhelyszék látnivalóit veszik sorra: leszállnak a parajdi sóbánya szédítően mély termeibe, bekukkantanak egy-egy korondi fazekasmester apró műhelyébe, megcsodálják a Szent László és a kun vitéz párviadalát a székelyderzsi templom falán, végül pedig megmásszák a Madarasi-Hargita kultikus csúcsát.  Azoknak, akik tovább maradnak, Udvarhelyszék akár egy hétre is elegendő élményt tartogat, még több középkori freskóra, egyedülálló hagyományőrző falvakra, remek székely vendéglőkre, és nem utolsósorban a helybéliek hihetetlenül kedves vendégszeretetére számíthatnak.  Erdély vegyes lakosságú területei után a tiszta magyar Székelyudvarhelyen úgy érzi magát az utazó, mintha hazaérkezett volna, érdemes itt megszállni és rövid kirándulások formájában innen bejárni Udvarhelyszék látnivalóit.
 
Udvarhelyszéken maradt meg a legtöbb hagyományőrző falu, a legtöbb fatornácos székely parasztház és székelykapu.  Egységesen szép, hagyományos székely falu azonban – talán az egyetlen Énlaka kivételével – sajnos már nemigen létezik.  A paraszti porták jelentős részét az 1960-70-es években itt is lebontották, és a Magyarországon is elterjedt kockaházakat építették a helyükbe.  A székely falvak átalakulása – nagyrészt a meginduló turistaáradattal összefüggésben – 1990 után is folytatódott, szomorú példa erre a sóbányájáról híres Parajd és a nagy múltú fazekasközpont, Korond.  A pusztulást néhány értelmiségi kivételével a helybéliek nagy része a civilizációval együtt járó szükségszerű változásnak tekintette, bár az utóbbi években mintha megmozdult volna valami: egyre több szép példát látni újonnan épült, a népi építészet formavilágát felhasználó, ám a legmagasabb komforttal rendelkező épületekre, panziókra.  A székelykapu állításának hagyománya szerencsére jobban megmaradt.  A legtöbb régi székelykaput Máréfalván és Nyikómalomfalván láthatjuk, és örömteli hír, hogy ma már ismét sok helyen találkozhatunk a hagyományoknak megfelelően elkészített új kapukkal is.
 
Székelyudvarhelytől nyugatra és délre számos olyan templomot találunk, amelyben gyönyörű középkori freskók maradtak fenn.  A falfestményeket a reformáció idején – mint a Tízparancsolatban megfogalmazott képfaragási tilalommal ellentétes alkotásokat – lemeszelték, és csak a 20. században tárták fel őket a restaurátorok.  A leglátványosabbak a bögözi és az UNESCO-védelem alatt álló székelyderzsi templom freskói, de páratlan értéket jelent Székelydálya reneszánsz díszítésű szentélye is, amely a legnagyobb reneszánsz falfestménynek számít Székelyföldön.  Fontos tudnivaló, hogy a Kis- és Nagyhomoród folyók völgyében található falvak külön kis unitárius világot alkotnak Székelyföldön belül.  Szinte valamennyi faluban találunk egy-egy fehérre meszelt, nagyon bájos unitárius templomot, ragyogó kék színűre festett ajtóval, ablakokkal és padokkal.
 
Végül Udvarhelyszék a székelyek legendás hegysége, az égig érő fenyőfákkal borított Hargita nyugati kapuja is.  A tiszta levegő, a természet csendje és a székely vendégszeretet sok pihenésre, kikapcsolódásra vágyó városi embert vonz ide, de a túraútvonalak, a sípályák és az aktív pihenés egyéb formái mozgalmasabb üdülést is lehetővé tesznek.

   

KAPCSOLÓDÓ KÖNYVEK