Sör és jégkorong: Csíkszék

Csíkban találjuk a híres erdélyi búcsújáró helyet, Csíksomlyót, a végtelen fenyőerdőkkel borított Gyimeseket, a bájos és szelíd Szent Anna-tavat, valamint az izgalmas kirándulóhelyeket és népi fürdőket kínáló Bálványosfürdőt.  Csíkország két igazi „nemzeti büszkeséggel” is rendelkezik, mindkettőt, ha tehetjük, érdemes személyesen megtapasztalni, kipróbálni.  Az egyik a csíkszeredai jéghokicsapat, amely az országos jégkorong-bajnokságokon a székelyek nagy örömére nemritkán szerepel az első helyen.  A másik a közelmúlt bonyolult eseményei ellenére változatlanul népszerű csíki sör, pontosabban Tiltott Csíki Sör, amelynek akár a gyártásánál is jelen lehetünk.
 
Csíkszereda Székelyudvarhellyel verseng a Székelyföld „fővárosa” címért, miközben Marosvásárhely lassan végleg elveszíteni látszik ezt a szerepet.  A kisebb falvak – Zsögöd, Tapolca, Somlyó, valamint a nevében a szerdai vásárok emlékét őrző Szereda – összenövéséből kialakult Csíkszereda mindenesetre 1968-ban kiemelt szerepet kapott, Hargita megye közigazgatási központja lett.  Ezt követően építették fel a sokakban első látásra döbbenetet keltő betonépületekből álló szocialista városközpontot, amely alapvetően megkülönbözteti Csíkszeredát a 19. századi bájukat a mai napig őrző többi székely várostól.  A városközpont hangulata szerencsére sokat javult az elmúlt években, a csíkszeredaiak mindent megtesznek azért, hogy szerethetővé tegyék ezt a betonvilágot.  A város 2001 óta kiemelt szerepet játszik Székelyföld kulturális-szellemi életében is: ekkor nyitotta meg kapuit a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, az első kizárólag magyar nyelvű szakokból álló magánegyetem Romániában, amelynek Kolozsváron és Marosvásárhelyen is működnek fakultásai.
 
Az észak-déli irányban hosszan elnyúló, Székelyföld többi részéhez képest meglepően sík Csíki-medence két részből áll:  a Csíkszeredától északra fekvő részt Felcsíknak, a délre fekvő részt pedig Alcsíknak nevezik.  A medencében kevesebb székelykapu, kevésbé archaikus falukép fogadja az utazót, mint például Udvarhelyszéken, viszont gyógyforrásokban, mofettákban, valamint szépen felújított népi fürdőkben annál inkább bővelkedik ez a vidék.  A leghíresebb székely mofettát, a Torjai-büdösbarlangot, valamint az erdő közepén kiépített Csiszár Fürdőt feltétlenül érdemes útba ejteni, és természetesen nem maradhat ki a programból a két vulkáni ikerkráterből kialakult Szent Anna-tó és a Mohos-tőzegláp sem.  Aki a székelyföldi templomokra kíváncsi, az elragadó freskók miatt keresse fel Csíkszentimrét és Csíkménaságot, azonban maradjon idő két ritkaságszámba menő látnivalóra is: a csíkrákosi templomot tornyának gondolatébresztő rajzai, míg a csíkdelnei templomot gyönyörű reneszánsz szárnyasoltára emeli ki a többi székely templom közül.  A Felcsík és Moldva közti átjáróhelyen, a Gyimesi-szorosban ma is megvannak az „ezeréves határ” maradványai, amelyek az utóbbi években valóságos nemzeti emlékhellyé nőtték ki magukat.  A Gyimesekben élnek a gyimesi csángók, az egyik leggazdagabb kultúrájú magyar népcsoport, jellegzetes zenével, tánccal és a színes szőttesek, festett tojások készítésének régi hagyományával.
 
A Székelyföld többi, vallásilag kevert területéhez képest Csík katolikus vidéknek számít.  A ma Csíkszeredához tartozó Csíksomlyón tartják minden évben a messze földön híres pünkösdi búcsút, amely a legnagyobb katolikus vallási rendezvény a Kárpát-medencében.  Csíksomlyó a katolikus székelyek számára a vallási és lelki élet központja, jelentősége a világ leghíresebb zarándokhelyeihez, a portugáliai Fatimához vagy a franciaországi Lourdes-hoz hasonlítható.

   

KAPCSOLÓDÓ KÖNYVEK