Selmecbánya és a felvidéki bányavárosok

Ha olyan hétvégi úti célt keresünk, amely közel van Budapesthez, mégis kellően különbözik Magyarországtól, gazdag látnivalókban, de pihenést, felfrissülést is kínál, utazzunk el bátran az egykori német bányavárosba, a Világörökségnek számító, varázslatos szépségű Selmecbányára.  A környék városai, falvai szintén számos jellegzetesen felvidéki látnivalót tartogatnak, a puritán fatemplomtól a pompás, reneszánsz várkastélyig, a középkori nemesfémbányászat emlékeitől a szemet gyönyörködtető gótikus remekművekig.
 
A magyar királyok a 13. században német bányászokat telepítettek a Felvidék középső részére, az úgynevezett Hauerland-ba, amely egészen a második világháború végéig – a Szepesség mellett – a Felvidék másik nagy német tömbjét képezte.  A nemesfémbányászatnak köszönhetően mesés gazdagság halmozódott fel errefelé, amelynek kulturális emlékei a mai napig szinte érintetlenül fennmaradtak.  Valamennyi város közül kiemelkedik a hegyekkel körülvett, káprázatos fekvésű Selmecbánya (németül Schemnitz), régi városmagja ugyanis messze ennek a legnagyobb és legváltozatosabb, zegzugos kis utcái hosszan kanyarognak felfelé a domboldalakon.  Viszonylagos zártságának köszönhetően Selmecbánya a mai napig őrzi a Magyar Királyság évszázadokkal ezelőtti hangulatát, a múltidézést ráadásul színvonalas történeti és művészeti kiállításokkal tehetjük teljessé.
 
Selmecbánya középkori virágzása után a 18. században élte igazi aranykorát, ekkoriban alakult ki a város mai barokk képe.  A fellendülés az ezüstbányászat hatékonyságát emelő műszaki újításoknak, például a széles körben elterjedt vízszivattyúknak volt köszönhető, melyeket Selmecbánya az elsők között alkalmazott a világon.  A szivattyúk működtetéséhez szükséges vízi energiát a város környékén létesített több tucat mesterséges tó biztosította, amelyek egy része szintén a mai napig fennmaradt.  A városnak a bányászatban betöltött vezető szerepét ismerte el Mária Terézia, amikor 1763-ban Bányászati Akadémiát alapított Selmecbányán, amely akkoriban a földkerekség első felsőfokú végzettséget nyújtó műszaki iskolájának számított.  Ebben az időben Selmecbánya mintegy 25 ezer lakosával Magyarország legnagyobb városai közé tartozott, azonban a hegyek szorítása miatt sosem tudott tovább növekedni, sőt lélekszáma később csökkenni kezdett, és jelenleg alig haladja meg a 10 ezer főt.  A 20. század elején a lakosságnak több mint 40 százaléka magyar volt, ma már azonban a turisták kivételével gyakorlatilag nem hallani magyar szót az utcákon.
 
A régi bányavárosok közül egyedül Besztercebánya tudott jelentősen növekedni: a 19. századtól kezdve, majd különösen a szocialista iparosítás eredményeképp Szlovákia egyik legnagyobb városává, központi elhelyezkedésénél fogva az ország földrajzi értelemben vett „fővárosává” vált.  Mindazonáltal a reneszánsz és barokk épületekkel körbevett főtere a mai napig a Felvidék egyik legszebb történelmi tere maradt, amelyet nyaranta éttermek és kávézók teraszai lepnek el.

   

KAPCSOLÓDÓ KÖNYVEK