Salzburg, a hercegérsekek városa

Salzburg Európa barokk ékszerdoboza, a 16-17. századi hercegérsekek nagyra törő művészeti elképzeléseinek érintetlen tárháza. Az „Észak Rómájában” elsősorban monumentális templomokra számíthatunk, ugyanakkor az érsekek pompás palotákat és egy hatalmas hófehér várat is emeltek hegyek közé szorított városukba.  Salzburg Mozart szülővárosa, a Mozart-rajongók valóságos zarándokhelye, számos nagyszerű koncert helyszíne.
 
A reneszánsz kor végén, a barokk kor elején három nagyhatású hercegérsek, Wolf Dietrich von Raitenau (1587-1612), Markus Sittikus (1612-1619) és Paris von Lodron (1619-1653) teremtette meg Salzburg mai városképének alapjait.  A középkori óváros apró utcáinak, épületeinek nagy részét lebontották, helyükre tágas tereket, különleges szépségű templomokat és a kereszténység szegénységkultuszához kevéssé illeszkedő, fényűző palotákat emeltek.  A kitűnő művészi érzékkel megáldott salzburgi érsekek szerették volna a korabeli itáliai irányzatokat az Alpoktól északra is meggyökereztetni, és e feladat elvégzésére a kor legtehetségesebb építészeinek adtak megbízásokat.  A hatalmas átalakításokra az érsekség virágkorában került sor, amikor a „fehér arany”, azaz a környékbeli sóbányák jövedelme, valamint a népre kivetett magas adók bőséges anyagi fedezetet biztosítottak.  Később, a 18. századi érett barokk korában, elsősorban a kor két legnagyobb osztrák építészének, Johann Lukas von Hildebrandtnak és Johann Bernhard Fischer von Erlachnak köszönhetően alakult ki a mai, szinte teljesen egységes barokk városkép.
 
Kevesen tudják, hogy Salzburg valójában csak 1816 óta tartozik Ausztriához.  Előtte a város és környéke a Német-római Birodalom egyik önálló tartományának számított, vezetői, a hercegérsekek pedig azonos rangon álltak a többi birodalmi herceggel.  Más német tartományokkal ellentétben azonban Salzburg „egyházi államként” működött (hasonlóan Rómához), azaz a hercegérsekek egy személyben irányították az egyházi és a világi adminisztrációt.  Az állam és egyház totális összefonódása következtében nem meglepő, hogy a liberális gondolatok messziről elkerülték a városállamot: a hatalom erőteljesen beleszólt a lakosság életébe, különösen vallási tekintetben, az ellenreformáció idején például több ezer embert űztek el Salzburgból.  A hercegérsekek 1803-ban, a napóleoni háborúk idején veszítették el világi hatalmukat, pompás palotáikat pedig idővel városi intézmények, közgyűjtemények vették birtokba.
 
A közvetlenül a német határon fekvő, 150 ezer lakosú város ma a polgári harmónia stabil szigete, tele elegáns üzletekkel, ékszerboltokkal, csillogó Mozartkugelt és faragott angyalkákat árusító ajándékboltokkal.  Nyáron sokakat vonz az 1920 óta megrendezett Salzburgi Ünnepi Játékok, Európa legismertebb komolyzenei-, színházi- és operafesztiválja is.  Elsőre meglepő lehet, hogy Salzburgot a 2010-es évekre teljesen elárasztották a kínai és japán turisták, akiket a különböző vendéglátóhelyeken jó eséllyel magyarok szolgálnak ki.

   

KAPCSOLÓDÓ KÖNYV