Főoldal > > Kárpátalja, Lemberg és Csernovic

Kárpátalja, Lemberg és Csernovic

-kyt-, Magyar Narancs, 2004. november 11.

Minél kisebb a tájegység, annál inkább el lehet időzni a részleteknél, és minél többet időzhetünk a részleteknél, annál valószerűbb a képzeletbeli utazás. Azon kapjuk magunkat, hogy a legkomolyabban mérlegeljük: a legjobb volna fölmenni rögtön Kőrösmezőig, de legalább Rahóig, és onnan ereszkedni aztán le Máramaros erdői között, egészen Husztig, megállva persze Aknaszlatinán, Körtvélyesen, Viskén. És akkor ez a táj már biztosan nem marad ki a programból, Vereckének meg legfeljebb máskor megyünk, mert mindenre nincsen idő, belefér viszont Munkács és Beregszász. Lemberg értelemszerűen eleve külön utazás, hosszú hétvége, mondjuk.

Ehhez az útikönyvnek is fineszesnek kell lennie, vonzó apróságokkal, az ottlevés, az időzés örömeivel kecsegtetőnek, és ez a munka (szerkesztők: Sós Judit és Farkas Zoltán) pontosan ilyen. Nem kötelező, fád penzumként darálja el, hanem meséli – érdeklődő az érdeklődőnek – a történelmi kontextust, lelkiismeretesen sorolja a gyakorlati tudnivalókat a telefonálás bonyodalmaitól kezdve a vendéglők specialitásain át egyes eldugottabb látnivalókig. Bőven és sokféle minőségben ajánl szállást, megsejtet ilyen-olyan hangulatokat, és van egy kis ukrán szószedet is. (Egy-egy megbocsátható ismétlés kimaradhat majd a következő kiadásból.) Tisztán láthatunk végre huculok és bojkók dolgában, és felizgathatjuk magunkat a tépelődéstől, hogy eljutunk-e vajon egyhamar Csernovicba, elbarangolni a régi temetőbe, vacsorázni az örmény templom mellett, aztán megaludni valami még éppen fel nem újított, rettentő szocreálban.