Főoldal > > Hosszú hétvégék Európában

Hosszú hétvégék Európában

Narancs

- kyt -, Magyar Narancs, 2009. október 22.

Egyet fizet – negyvenet kap? Ezt azért nem állítja magáról ez az angol eredetiből magyarított kötet, de valóban ennyi európai nagyváros nevezetességeit mutatja be, darabonként öt-tíz oldalon.

Langavegur és Mestni trg, Ortaköy és Toompea: a fapados légiutak jóvoltából már nem feltétlenül fotelbéli ábrándozás, amikor a furcsán csengő elnevezéseket ízlelgetjük. Az ismertetőket különféle szempontú pontozások előzik meg, és nem igazán érthető, hogy a “természet” kategóriában miért kapott London négy csillagot, Bécs és Budapest viszont csak kettőt. A “romantika” versenyszám pontozásában rejlő szubjektivitással nem vitatkozhatunk, naná, hogy Párizs a győztes.

Korlátozott ismeretanyagra számítunk a sok kép mellett – a legegyszerűbb hazai pályán, a Budapest-fejezetnél tesztelni a színvonalat. Meglepetésünkre fájó hiányt nem tapasztalunk, csak fölösleges adatok, részletek maradtak ki. Az ajánlat valóban kimeríti az átlagutazó hosszú hétvégényi befogadóképességét, a szerkesztés frissességét pedig kellőképpen bizonyítja, hogy a szórakozóhelyek között ott szerepel az aktuális romkocsmakínálat java. Felszisszenünk persze a bennfentes “tipptől”, hogy “nyáron üljünk ki egy pohár italra a Liszt Ferenc tér egyik kávézójának teraszára”, de nyugi, Bécsben a Sacher-tortát ajánlják, Brüsszelből pedig pisilő kisfiús dugóhúzót kell ajándékba vinni. Vagyis a bejáratott turistaprogramtól nem próbál eltéríteni a könyv, miközben egyfajta alapszintű kulturálódás felé terelget az esti kocsmázás előtt.
Hogyha mondjuk Isztambult választjuk néhány napos úti célként, ebből a kötetből is kellő ismereteket szerezhetünk ahhoz, hogy bejárjuk a kihagyhatatlan nevezetességeket a Topkapi-szerájtól a Kék Mecseten át a Fűszerbazárig, szigeteket látogassunk, jót villamosozzunk és naplementézzünk, végül pedig eldöntsük, hogy legközelebb Sevilla vagy inkább Tallinn legyen-e az úti célunk.

Ugrás a Magyar Narancs oldalára