Prága: harmónia és csillogás

Hatalmas méretű, érintetlenül fennmaradt óvárosának köszönhetően rengeteg szépségre, harmóniára és városi romantikára számíthatnak a Prágába utazók.  Akár Párizsban vagy Firenzében is lehetnénk, minden utcasarkon a történelmi múlt, a gazdag művészeti örökség emlékei köszönnek vissza.  A látnivalók különböző izgalmas témák köré szerveződnek, a huszitizmustól a középkori zsidóvárosig, a prágai jazzkluboktól a hamisítatlan cseh sörözőkig.
 
Prágát ma a legnépszerűbb fővárosok között tartják számon, ékszerdoboz hangulatú, idilli világa évi hatmillió, főként angol, francia és amerikai látogatót vonz a városba.  A szépen felújított városi palotákban elegáns kirakatok, drága márkanevek, a vendéglátóhelyeken magas színvonalú, kifinomult dizájnkultúra fogad minket, sokszor az az érzése van az embernek, hogy Prágához képest még Bécs is egy kicsit „poros”.  Ugyanakkor sokak szerint előfordul, hogy az elegancia, a gazdagság az itt lakók hűvösségével, távolságtartásával párosul.
 
A város történetében két különösen virágzó korszakot tartanak számon, melyekben közös, hogy Prága mindkét alkalommal a Német-római Birodalom központjaként és a császári udvar székhelyeként szolgált.  Az első időszakot IV. Luxemburgi Károly (1346-1378) neve fémjelzi: a császár igazi birodalmi központtá alakította Prágát, az ő nevéhez fűződik a várban lévő Szent Vitus-székesegyház és a Károly-híd felépítése, valamint Európa egyik legnagyobb múltú felsőoktatási intézményének, a Károly Egyetemnek a megalapítása.  Prága a kor egyik legjelentősebb kereskedővárosává nőtte ki magát ebben az időben, egyes becslések szerint lakóinak száma elérte a 40 ezer főt.  A város második virágkora II. Habsburg Rudolf (1576-1612) idejére esett, aki a törököktől tartva udvarát Bécsből Prágába helyezte át.  A birodalom ügyeivel ugyan keveset foglalkozott, viszont Prágát a korabeli Európa tudományos-művészeti központjává emelte.  A leghíresebb tudósokat, csillagászokat hívta meg udvarába, alkimistákkal és kabbalistákkal tartott fenn kapcsolatot, miközben saját maga szenvedélyesen gyűjtötte a legnevesebb európai festők képeit, és furcsa módon különös érdeklődést mutatott az órák iránt.
 
Ami a városképet illeti, két építészeti irányzat gyakorolt rá kiemelkedően nagy hatást: a 14-15. századi gótika, amelynek meghatározó alakja az udvari építészként dolgozó Peter Parler volt, majd a 17-18. században az egész várost átformáló barokk.  Prágában a 19. század végén nem került sor olyan mértékű bontásokra, átépítésekre, mint Budapesten, a belváros nagy része a mai napig megőrizte középkori szerkezetét és tiszta barokk jellegét.  Ugyanakkor az új, századfordulós városrészek – az Újváros és a zsidónegyed – a szélesebb utcáknak, magasabbra nyúló épületeknek köszönhetően a budapestinél is elegánsabb összehatást keltenek.  Prágát lényegében a második világháború pusztításai is elkerülték, és azóta is gondosan vigyáznak arra, hogy a Világörökségnek számító történelmi belváros egységét sem stílusromboló épületekkel, sem a hagyományos bevásárlóutcákat tönkretevő bevásárlóközpontok építésével ne károsítsák.

   

KAPCSOLÓDÓ KÖNYV