Ljubljana: ékszerdoboz a folyóparton

Az egykori Jugoszlávia legfejlettebb tagállamának fővárosa, a mindössze 280 ezer lakosú Ljubljana ideális úti cél egy könnyed hangulatú, romantikus hétvégére.  A Habsburg Monarchia nyugalmát idéző falatnyi belvárosban minden megtalálható, ami egy európai nagyvárostól elvárható: hangulatos sétálóutcák, szépen ápolt parkok, széles sugárutak, és mindezek fölé egy impozáns középkori vár magasodik.  Az utazóra azonban a legnagyobb hatást a fűzfákkal szegélyezett, bájos hidakkal szabdalt Ljubljanica folyó gyakorolja, nem véletlen, hogy a folyóparton késő éjszakáig hömpölyög a tömeg.
 
Ljubljana a 14. századtól egészen 1918-ig a Habsburg Birodalom Krajna – szlovénül Kranjska, németül Krain – nevű tartományának székhelyeként, Laibach néven volt ismert (Krajna a mai Szlovéniának csak a nyugati felét teszi ki, az ország keleti részét Alsó-Stájerország – szlovénul Štajerska – alkotja).  Bár Krajna tartományban az osztrák uralom ellenére már a középkor óta virágzott a szlovén kultúra, a szlovének közösségi tudatának kialakulásában a döntő lépést a Napóleon által 1809-ben létrehozott délszláv állam, az úgynevezett „Illír tartományok” jelentette.  A francia uralom óta eltelt kétszáz év eseményekben gazdag történelmét jól érzékelteti, hogy Ljubljana ez idő alatt öt államalakulathoz tartozott:  1813-tól ismét Ausztriához, 1920 után Jugoszláviához, a második világháború alatt Olaszországhoz, majd utána ismét Jugoszláviához, végül 1991-től Szlovéniához.
 
Az immár több mint negyedszázada független államként működő Szlovénia a rendszerváltó kelet-európai országok közül a leggyorsabban, a legmeggyőzőbben tudott belesimulni a nyugati világba.  Fővárosának mindeközben sikerült a korábbi korok osztrák és mediterrán hatásának legjavát megőriznie: a csinos osztrák városok rendezettsége ma is finom, itáliai bájjal párosul errefelé.  A Ljubljanában megtelepedett olasz építészeknek, különösen a velencei Francesco Robbának köszönhetően az óváros jellegét impozáns barokk templomok, szökőkutak és más remekművek határozzák meg.  Szintén az itáliai reneszánsz formavilághoz nyúlt vissza a 20. század első felében alkotó Jože Plečnik szlovén építész is, aki antik oszlopsoraival és számos egyéb izgalmas ötletével sokat tett azért, hogy a városkép az utókor számára igazán szerethető legyen.
 
Ljubljana belvárosa a függetlenné válás óta nemcsak megszépült, hanem valósággal újjászületett.  Az elmúlt években teljesen autómentessé tették a folyópart és az óváros kisebb utcáit, sőt ma már a szélesebb utakról is elkezdték kitiltani az autókat.  A városvezetés – fák ültetésétől parkok létesítéséig – rendkívül következetes zöldprogramokat hajt végre, amelynek köszönhetően Ljubljana 2016-ben elnyerte az Európai Bizottság által adományozott „Európa Zöld Fővárosa” címet.  A belvárosban ma már a kerékpár a legnépszerűbb közlekedési eszköz, mindezek után nem véletlen, hogy ma Ljubljanát tartják az egyik legélhetőbb városnak Közép-Európában.

   

KAPCSOLÓDÓ KÖNYV