Ezt látni kell Krakkóban!

Collegium Maius

A Nagy Kázmér által 1364-ben alapított Jagelló Egyetem Közép-Európa második legrégibb egyeteme. Virágkora a 15. század elejétől a 16. század közepéig tartott, a komoly európai hírnévnek köszönhetően a diákok közel fele ebben az időben külföldi volt. A több ezer magyar között találjuk például Bakócz Tamás esztergomi érseket, valamint a feudális magyar jogrendszer kodifikátorát, Werbőczi Istvánt. Az egyetem jóval többet jelent a lengyeleknek, mint egy átlagos felsőoktatási intézmény: évszázadok óta a szabad és független lengyel kultúra, oktatás és tudományos élet legfőbb szimbóluma, a lengyel nemzet egyik büszkesége. A Collegium Maius a Jagelló Egyetem legrégebbi épülete, amely évszázadokon át az egyetem központja volt. Az épületben ma már nem folyik oktatás, viszont itt rendezték be az egyetem legszebb termeit, történeti ereklyéit, művészeti gyűjteményét bemutató Egyetemi Múzeumot.

 

Posztócsarnok

A főtér közepén már a 14. században állt egy vásárcsarnok, ahol a távoli országokból érkező kereskedők árulták portékáikat, köztük a csarnok nevét adó posztót. A 16. század közepén tűzvészben elpusztult épületet Giovanni Maria Padovano itáliai építész tervei alapján – a kor divatjának megfelelően – reneszánsz stílusban építették újjá. A kétoldalt végigfutó neogótikus árkádsor viszonylag új, az 1870-es években történt rekonstrukció során építették. A Posztócsarnokban ma ajándéktárgyakat vásárolhatunk, az egyik legjellegzetes árucikk a galíciai zsidó alakokat ábrázoló naiv faszobrok.

 

 

Gyógyszerészeti Múzeum

Ez Lengyelország, sőt egész Európa egyik leggazdagabb gyógyszerészeti kiállítása. A gyűjtemény magja a szerzetesrendek által egykoron fenntartott gyógyszertárak berendezési tárgyaiból, gyógyszerészeti eszközeiből, laboratóriumi felszereléseiből, valamint komplett gyógyszertárak pompás – empire, biedermeier, neobarokk – bútoraiból áll. Igazi kuriózumnak számítanak a második emeleten spirituszban tárolt skorpiók, gyíkok, giliszták és más csúszómászók, illetve az olyan különleges „gyógyszer-alapanyagok”, mint például a múmia, a földigiliszta-olaj vagy az őrölt svábbogár.