Krakkó, a régi lengyel főváros

Krakkó 1978-ban méltán került fel az elsők között az UNESCO Világörökség listájára: hatalmas méretű, középkori hangulatú főtere, a kontinens egyik legpompásabb királyi palotájaként ismert Wawel vagy a csodarabbik emlékét őrző kazimierzi zsidónegyed mind-mind egyedülálló látnivalóknak számítanak.  Sokan ugyanakkor egyszerűen a hamisítatlan krakkói hangulatért járnak ide: a jazz kocsmákért, a klezmer zenét játszó vendéglőkért vagy a hátunk mögött elsuhanó hófehér hintókért.  A krakkóiak különlegesen kedves emberek, a magyar turistákkal szemben pedig még a szokásosnál is barátságosabbak.
 
Krakkó évszázadokon keresztül Lengyelország politikai központja volt: a királyi vár a lengyel uralkodók központi rezidenciájául, a mellette álló püspöki székesegyház pedig a királyok koronázási és temetkezési helyéül szolgált.  1609-ben az ország fővárosa Varsó lett, ennek ellenére később is, különösen az 1795-tól 1918-ig tartó feldaraboltság idején Krakkó maradt a nemzet jelképes fővárosa.  Talán nem túlzás azt állítani, hogy történelmi, kulturális és spirituális értelemben ma is Krakkó Lengyelország fővárosa, elég ha a Wawelre mint a lengyel történelmi emlékek egyedülálló tárházára, a ma is tekintélyes Jagelló Egyetemre vagy akár Krakkónak a lengyel jazz zenében és filmművészetben játszott szerepére gondolunk.
 
A 750 ezer lakosú város ma is őrzi a középkor meseszerű hangulatát, a gazdag patrícius világ emlékeit. A gótikus és reneszánsz remekművek, az itt dolgozó német és olasz művészek elbűvölő alkotásai a mai napig változatlanok.  Az óvárosban és Kazimierzben szinte semmihez sem nyúltak a 19. század végi európai városrendezési programok idején, és Krakkó a csodával határos módon vészelte át a 20. századi háborúk pusztításait is.  Sőt, a lengyelek kitűnő (konzervatív) ízlésének és persze a szigorú építkezési szabályoknak köszönhetően a 20. századi modern építkezések is messze elkerülték a város központját.  A patinás utcák, a régi stílusban helyreállított üzletportálok, az emberek udvarias viselkedése sok tekintetben a háború előtti Európa hangulatát idézi.
 
A múltidéző környezetet ugyanakkor fiatalos pezsgés és dinamizmus tölti meg élettel:  Krakkó eredeti lakóinak helyét mára szinte teljesen átvette a 200 ezres krakkói diákság és a világ minden tájáról idesereglett turisták tömege.  A középkori díszletek mögött Európa egyik legizgalmasabb szórakozónegyede bújik meg, a házak boltíves pincéiben, belső udvarain, legbelsőbb kis zugaiban is egy-egy kitűnő vendéglő, kávézó vagy épp egy zenés szórakozóhely fogadja a vendégeket.  Budapesthez képest szinte semmi nem drága, a színvonal magas, ötletekben pedig nincs hiány.

   

KAPCSOLÓDÓ KÖNYVEK