Kolozsvár, a polgári Erdély

A Közép-Európa jövendő Szilicium-völgyeként emlegetett város a 2010-es évek végéhez közeledve alaposan rácáfol a korábbi előítéletekre:  a homályos dákóromán múlt kutatása helyett a kolozsváriak sokkal inkább a jövőjükre koncentrálnak, miközben modern formában, lépésről-lépésre keltik életre a város elfelejtett polgári hagyományait.  Sokak számára meglepő lehet, de igaz:  Kolozsvár belvárosának ma már frissebb, „nyugatosabb” hangulata van, mint bármelyik magyarországi nagyvárosnak.
 
A hírhedt polgármester, Funar 2004-es bukását követően Kolozsvár valósággal újjáéledt, a központ legtöbb utcáját sétálóutcává alakították át, a lepukkant épületek belső udvarait, teraszait elárasztották a kreatívabbnál-kreatívabb vendéglők, kávézók, szórakozóhelyek.  Az utóbbi években jelentkező gazdasági „boom” ma már a hétköznapokban is érezteti hatását, a város utcáin jólöltözött emberekkel, elegáns kirakatokkal találkozik a járókelő.  Kolozsvár úgy tűnik, rendezte viszonyát saját múltjával is:  a közterekről eltűntek a román nemzeti színek, ugyanakkor a vendéglátóhelyek egy részét ellepték a békebeli Kolozsvárt ábrázoló fényképek, képeslapok, amely akár a város magyar múltjának elfogadásaként is értelmezhető.
 
Kolozsváron úton-útfélen szembe jön velünk a magyar történelem.  Mátyás király szülőházától a Házsongárdi temetőig lépten-nyomon a történelemkönyvekből jól ismert nevek bukkannak elő, miközben az erdélyi gótika és reneszánsz páratlan emlékeivel idézhetjük fel „Kincses Kolozsvár” egykori szépségét és gazdagságát.  A szászok által alapított város kezdetben kettős, német-magyar identitású volt (Kolozsvár német neve Klausenburg), azonban viszonylag gyorsan, már a 16-17. századra magyarrá vált.  A szászok közül sokan a magyar kultúra kiemelkedő alakjaivá váltak, így például Heltai Gáspár, akinek vezetésével 1550-ben Kolozsváron indult el a magyar nyelvű könyvnyomtatás.  A város a reformáció, a korabeli hitviták egyik fellegvárának számított, amelynek eredményeképp 1568-ban – a szintén szász Dávid Ferenc hatására – a kolozsvári polgárok a legprogresszívebb hitre, az unitáriusra tértek át. Kolozsvár a színjátszás történetében szintén úttörő szerepet játszott:  1792-ben a főtér egyik lakóépületében lépett fel az első magyar nyelvű színtársulat, 1821-ben pedig a Farkas utcában kezdte meg működését az első magyar kőszínház.
 
Manapság a 300 ezer lakosú Kolozsvár – Bukarest mellett – Románia legfontosabb egyetemi városa, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem román és magyar diákok tízezreit vonzza Erdély „fővárosába”.  Nyáron a diákok hazamennek, az egész évben telt házzal működő kocsmák, szórakozóhelyek nagy része ilyenkor kiürül, a diákok helyét azonban egyre inkább átveszik a Kolozsvárra kíváncsi angolszász, francia és német vendégek.

   

KAPCSOLÓDÓ KÖNYVEK