Délvidék: az etnikai mozaik

A Délvidék, a történelmi Magyarországnak Szerbiához csatolt része az 1990-es évek délszláv háborúinak köszönhetőn hosszú évekre kiesett az utazók látóköréből.  Szerencsére déli szomszédunk azóta konszolidált és kifejezetten jó hangulatú országgá vált, amely hatalmas lendülettel és optimizmussal építi jövőjét.  A délvidéki városok ma már leginkább csak etnikai sokszínűségükben, délies temperamentumukban és pezsgő közösségi életükben különböznek a magyarországi városoktól, szolgáltatások színvonalában nehéz lenne különbséget találni.
 
A mediterrán nyüzsgés már az első nagyvárosban, Szabadkán azonnal szembetűnik, az utcákat, tereket nyáron valósággal elárasztják a divatos kávézók, éttermek teraszai.  A város legfőbb vonzerejét a magyaros szecesszió stílusban megálmodott épületek, ezek a valóságos „mézeskalácsházak” jelentik, amelyek a közelmúltban példás felújításon estek át.  Ugyanez a meseszerű építészeti stílus és hangulat köszön vissza a közeli Palicsi-tó partján is, ráadásul az üdülőtelep eredeti építészeti egysége, békebeli hangulata is szépen megőrződött.
 
Míg Szabadka kissé kaotikus hatást kelt, addig Újvidék makulátlan rendezettségéről, a már-már a takaros osztrák városokat idéző elegáns üzleteiről ismert.  Kicsi, de annál szerethetőbb belvárosa sötétedés után kezd el igazán pezsegni, aki először jár errefelé, itt is alaposan meg fog lepődni a hangulaton.  Újvidéken ne spóroljunk az idővel: a város múzeumaiban, képzőművészeti galériáiban órákat el lehet tölteni, a Duna túloldalán magasodó péterváradi erőd pedig szintén bőven tartogat felfedeznivalót.
 
A két nagyvároson kívül – vízimadár-paradicsomoktól freskókkal teli ortodox kolostortemplomokig – természeti és kulturális látnivalók egyaránt bőségesen akadnak a Délvidéken, az utazás legnagyobb élményét mégis a különféle nyelvű és kultúrájú emberekkel való találkozás jelenti.  Az Európában páratlannak számító sokszínűség a mai napig többé-kevésbé fennmaradt, érdemes tehát rászánni az időt, és valamennyi népcsoporttal legalább egy-két szót váltani.  A délvidéki magyarok nagyra értékelik a rájuk irányuló figyelmet, a szerbek pedig kifejezetten kedvelik, és épp ezért rendkívül barátságosan fogadják a magyarokat.
 
Végül fontos tudnivaló, hogy a Délvidék, illetve – ahogyan Szerbiában hívják – a Vajdaság nem azonos Szerbiának a délebbre eső, másfél évszázaddal hosszabb ideig török uralom alatt élő részeivel:  a Vajdaság még „Közép-Európa”, Szerbia többi része viszont már a Balkán, anélkül, hogy a szónak bármiféle pejoratív jelentést tulajdonítanánk.  A Vajdaság különállása, az összeforrottság hiánya a mai napig jól érzékelhető; sok vajdasági számára a Dunától délre fekvő terület valami távoli, ismeretlen világ, míg a déliek szemében a Vajdaság kitüntetett tiszteletet élvez.

   

KAPCSOLÓDÓ KÖNYV