A Bánság szívében: Temesvár

A Románia nyugati kapujának számító, több mint 300 ezer lakosú Temesvár az egyik legizgalmasabb úti cél a magyar határ közelében:  a Habsburg-világ eleganciáját idéző utcák és terek, a szemet gyönyörködtető századfordulós építészet, a divatos kávézók és éttermek lenyűgözik a nagyvárosi kultúra szépsége iránt fogékony turistákat.
 
A történelmi Magyarország nagyvárosai közül Temesvár emlékeztet a leginkább Budapestre, a barokk, az eklektikus és a szecessziós építészet keveredése, a széles sugárutakon zötyögő villamosok, a várost átszelő Béga folyó hídjai, de még az egyes városrészek elnevezései is (Józsefváros, Erzsébetváros, Ferencváros) óhatatlanul a magyar fővárost idézik fel.  Temesvár a 19. század végén Magyarország legmodernebb vidéki városa volt, sőt néhány területen meg is előzte Budapestet.  Itt vezették be először az utcai gázvilágítást (1857), majd később, egész Európában elsőként a villanyvilágítást (1884).
 
A Bánságot és a fővárosának számító Temesvárt 1716-ban szabadította fel a török uralom alól Savoyai Jenő osztrák hadvezér.  A Mária Terézia által elrendelt betelepítéseknek és a hamar szárba szökkenő vállalkozásoknak köszönhetően Temesvár rövidesen a Habsburg Birodalom egyik legszínesebb és leggazdagabb városává vált, ahol németek mellett Európa legkülönbözőbb népei éltek együtt, franciáktól a szerbekig, olaszoktól a csehekig, románoktól a zsidókig.  A Bánságot 1778-ig, Magyarországhoz történő visszacsatolásáig a Habsburgok sajátjuknak tekintették, és közvetlenül Bécsből irányították, kormányzója pedig kezdetben egy francia gróf, Claudius Florimond de Mercy volt.  A nyugat-európai lakosság nagy része hamarosan a németekhez asszimilálódott, majd a 19. században a szabadelvű eszmékkel átszőtt, erős integráló erővel rendelkező magyar patriotizmus hódította meg a soknemzetiségű város lakosságát.  Egy turista számára a valamikor jól elkülönülő nemzetiségek közül ma már csak a román és némileg – a lakosság kilenc százalékát kitevő – magyar érzékelhető, a többiek egykori jelenlétéről csak a templomok és zsinagógák tanúskodnak.
 
Talán erős polgári kultúrájának és egykori sokszínűségének köszönhető, hogy Temesvár az egyik legtoleránsabb, legfelszabadultabb hangulatú város Romániában.  Egyáltalán nem véletlen, hogy éppen ebben a városban robbant ki az 1989-es forradalom, és Temesvár volt Románia első olyan városa, amely felszabadult a Ceauşescu-diktatúra elnyomása alól.  A város azóta, de különösen az elmúlt néhány évben külsőleg is óriási változásokon ment keresztül: a belváros utcáit – egy patinás városhoz illő módon – hagyományos macskakővel és elegáns gránitlapokkal fedték le, egymás után újulnak meg az emblematikus épületek, a vastag porréteg alól pedig szebbnél-szebb kincsek bukkannak elő.

   

KAPCSOLÓDÓ KÖNYVEK